Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - Géczi János: A rómaiak rózsái - Venus (Részlet egy Monográfiából)

„Mars ölelése elöl menekült tova Vénusz a réten, és lábát - mondják - nem borította saru.

Am a szelíd fű közt lappangó tüske lesett rá: rálép, s már vérzik a kicsi isteni talp.

Pár vércsepp a gonosz tüskére esik, s a merénylő skarlát köntöst és balzsamos illatot ölt.

És az arany ló rét minden cserjéje bíbor lesz,

s csillagszirmu piros rózsa fakad hegyükön.

Mond, Cypris, mit is ért a véres Marst kikerülnöd, hogyha bevérezi most lábad a lángszinü vér?

S mondd, így bünteted azt, aki bánt, pindó Cytherea, bíbor bimbóvá feslik a durva tövis? így illik hozzád, így állsz bosszút szerelem szép istennője: te megszépíted azt, aki bánt. ”

A rózsa oly erősen kötődött Venus személyéhez, hogy az alárendeltségi viszony átalakult, s egyre gyakrabban egymás minősítőivé is váltak. Tiberianus (4. sz. első fele) tavaszt ünneplő Amnis ibat inter arva valle fusus frigida kezdetű versében nemcsak a hajnali pirkadat és az illat - nagyszerűen megfordított költői lelemény eredményeként -, maga Venus is a rózsa jegyévé válik.

„S lám a friss tavasznak ennyi édes éke s kincse közt - ím a színek pirkadatja s minden illat asszonya - rózsa tűnt fel aranylóan: édesarcu Cypria... ”

A carthagói epigrammaíró Luxorius (6. sz. eleje) Hane puto de proprio tinxit sok aureus ortu - jában így szólt a rózsáról - szintén nem a virággal jellemezve az istennőt, hanem Vénusszal (s a Nappal, a hajnalfénnyel) a sokszirmú, illatos, vérszínű rózsát:

„Elhiszem én: az arany Nap hajnali fénye színezte úgy, hogy szinte e szál rózsa a tiszta sugár; mintha magát Cypris százszirmú virága mutatná, bűverejű vérét mind neki adta Venus.

0 a virágok csillaga, hajnali fény a mezőkön,

Illata, színe miatt tiszteli s áldja az ég. ”

A Venushoz kapcsolódó rózsajelképek római történetében ugyanazt a retori- záltság-változást tapasztaljuk, mint a legtöbb, mindvégig használt szimbólum esetében. Az istenekhez kapcsolódás kezdetben a rózsa szó egyszerű használatával fogalmi bizonyítást igényelt. Utóbb e rózsa legfontosabb - istenek tulajdonságaira utaló, kötött - jegyei is jelentkeztek, mint például az illata, színe. Majd a - szerelem-elképzelés változását követő - egyéni értelmezésekkel együtt a részletező, a rózsáról egyre több információt közlő, érzékies leírás vált normává. Az ornamentálisan gazdag szövegek etikai, illetve az etika szerinti, általában sztoikus, illetve epikureus szellemiségű világképi magyarázattal pá90