Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Balogh Robert: Megaláz, felemel - az írók etetése szigorúan tilos!
nyúlásunk lehet. Áramszünet esetén az esztétitizált világ szétesik, diabolikussá válik, tapogatózunk a sötétben. Ami a médiában szerepel, csak szép vagy érdekes lehet. Miképpen fest egy vénecske író mosóporok, fogkrémek, fotómodel- lek, szeretkező párok, sportkocsik, mobiltelefonok társaságában? Emlékeznek még a mobiltelefon-tarifacsomagot reklámozó Faludi Györgyre? Mit keres egy reklámvezérelt paradigmarendszerben egy művész? Az erős kontraszt miatt szerepelhet csak. Mert, mit keres ott egy író, ahol az álom realitásnak tűnik? Ahol a realitás is álomképszerű, haditudósítás, vagy csak film, amit látunk, reklám, trükk? Mennyiben érdekes egy ilyen viszonyrendszerben az író, vagy akárcsak bármiféle művészember? A média, ha szerepeltet valakit, felemeli, kezéből eteti, mert aki látszik, az létezik. Az közszereplő, beszélnek róla, megveszik a könyvét. Aki nem látszik a képernyőn, még csak el sem tud veszni. Amennyiben sikerül vágyat teremteni a művészeti produktum, könyv, festmény, koncert-, színházjegy iránt, sikerül birtoklandó tárgy, csábító dologként felmutatni azt a médiában, ami egyébként nem divatos, akkor ezáltal jobban létezővé válik, mint a többi olyan dolog, amely csak úgy van, egy közönséges könyv egy közönséges könyvesbolt polcán, egy átlagos festmény egy átlagos múzeum falán... Ami érdektelen, PR munka eredményeképp, vagy mert úton-útfélen ezzel találkozunk, divatossá válhat, és e különös megkívánás, e birtoklási vágy mián minden ami köznapi, kívánatossá lehet. Azt az írót, akit a média divatossá tesz, rászoktatják a kézből evésre, megtanul viselkedni, kiszolgál és kiszolgáltatott. Elveszti a függetlenségét. Dróton rángatható, távirányítható. Ma információdömpingben élünk, s egyetlen lehetőségünk maradt, a választás manipuláció és manipuláció között. A választás felelőssége maradt szabadság gyanánt. A választás szabadsága, annyi, hogy kinek a kezében van a távirányító? Számomra úgy tűnik nincs választás, készülékek, automaták, programok uralják az életünk, ösztöneinken keresztül irányítanak, nem mi uralkodunk rajtuk. A média tükrözte világban a művészeti tevékenység leértékelődött, csak kampányszerű akciókban lehet észrevehetővé tenni. Mintha egy Goethe mondat irányítaná a médiavilágot„Minden, ami külső - belső.” Tehát ami kívülről látható, az a belső lényeg megnyilvánulása. Elég egy szép nő látványa, máris eladható a lottósorsolás, mint műsor. A szépség csábítás, ígéret, egyszerre emberi és emberen túli nyelven szólít meg, megfoghatatlan, felsőbbrendűséget sugall, s befogadható a legkisebb energia-befektetés nélkül. Viszont egy ismeretlen szerző ismeretlen műve, egy könyv a polcon az ismeretlenségből, mit sugall? 82
