Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Pardi Anna: Ibrahim csodálatos története
A levéltől meghatódva Ibrahim útrakelt, huszonnégy napig rossz utaktól szenvedett. A nagy cár elébe ment, úgy fogadta feketebőrű fiát, átölelték egymást, két fennkölt lelkű jóbarát. Péter úrrá tudott lenni a teljhatalmán, Ibrahim úrrá lett a szolgalelkűség nevű csapdán, s a Preobrazsenszkij ezred bombalövész századának hadnagyaként zord klímában bizonyította számtalanszor hősiességét. 3. Nagy Péter halála után Hannibál sorsa megfordult. Az irigy Mensikov félt II. Péterre tett befolyásától, és az udvarból eltávolíttatta a volt uralkodó kegyencét. Persze szépen, persze kegyesen, ily feladattal bízta meg; - mérje fel a kínai falat a tobolszki helyőrség parancsnokaként. így hát Ibrahim zsémbes zsombékon ugratta lovát, hallgatag kalmük fényesítette a szablyát, fákat szabdalt, fáknak szavalt, zöld csillagot látott a kínai falon, a fabástyákon meredeken járót, unatkozott, unatkozott, s mikor Mensikov megbukott, Péterváron termett, önkényesen, saját akaratból. 4. E kalandjába majdnem belehalt, Oroszhonban akkora volt a zavar. Hannibált Minyih mentette meg, revali birtokára küldve. 5. Reval, Reval. Sanyarú ott az élet. Faggyúgyertya az asztalon, daróc az ágytakaró kelme. Sutban a szablya, hombárban a zászló tépve. S rossz hírek zizegnek reggel, délben, este. Hannibál egy személyes ütegként búsan üldögélget, vágtarohamokból idegrohamokkal beérve. Afrikai vérmérsékletének a remete puszták ellátták a baját, szegény Hannibálnak ebek harmincadjára jutott zsoltár a sorsa immár. 48
