Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Prágai Tamás: Szigonyosok
És mintha a tömeg áment mondott volna... Fölzúdult a Ninive, Ninive, király, király, biztos, mint akkor, az ünnepen, amikor az óriási ámbrás vízi óriásemlős vérét kiontják. Egy mondat biccen elém a mellettem álló csuklya alól.- Na, Béla, most megkapod, amit akartál! ... És már ordítom, kihányom magamból:- Hát te vagy a Béla, te rohadék, te dög, mért nem mondtad...! Mire ő, a Szükségből-Lett-Orrevezős, a Pequod túlélője mintha visszanézett és vigyorgott volna. A fejéről leesett a svájcisapka, ahogy lökdösték ide- oda, és a kiáltásait - mert ritkásan, de még eljutottak hozzám a kiáltásai - elnyelte az eleven örvény. És akkor egyszerre iszonyatos hajszag lett. Kibírhatatlan, orrfacsaró hajszag, rohadthaPszag, döglegyes, bomló haP álszag, hogy hiába szorítottad a pofádra a kendőt, olyan, a rohadthaPszag árasztotta el a rendezvényt, hogy a rendezvény fővétnöke megtántorodott az emelvényen, és a rózsacsokorba nyomta a fejét, de így is alig állta meg, hogy ne hányjon. Valaki végre elkiáltotta magát:- Mi ez a .... sajtszag? A tömeg felkapta ezt a szót. Sajt-szag, sajt-szag, sajt-szag, skandálta ütemesen a tömeg, mert a tömeg ilyen. Egyre távolabbról, egyre mélyebbről hallatszott a kiabálás, de a tömeg már-már mintha oszladozott volna. Nem rohamosan kezdett oszlani és fogyatkozni, hanem apránként, merev arccal, merev felsőtesttel szivárogtak el, akik alkották, és a tér mégiscsak üres lett, mint egy fehérre súrolt éjjeliedény. Nem marad egy rongy, egy papír fecni sem. Ezzel beteljesedett az írás: „Kicsi madarak repkedtek rikoltva a még tátongó örvény fölött; mogorva fehér hullám vágódott neki meredek oldalának; azután minden összecsapott, és a tenger nagy szemfedője úgy hömpölygőit tovább, mint ötezer évvel ezelőtt.” Végre megértem, hogy ez25 volt az ereklye, amelyet kerestem.26 1 1 „A kocsonyás tömeg koncnak nevezett alsó része egyetlen roppant olajlép, amely véges-végig fehér, szívós, rugalmas rostok tízezernyi tartállyá alakuló kereszteződéséből áll. A felső rész, az úgynevezett tartály, az ámbrás cet nagy heidelbergi hordójának tekinthető, s miként ama híres nagy hordó alján titokzatos vésések vannak, éppúgy a bálna hatalmas ráncos homlokán számtalan különös ábra szolgál e csodálatos tartály díszítéséül. S miként ama heidelbergit mindig a legkitűnőbb Rajna-völgyi borokkal töltötték meg, éppúgy a bálna hordója az olajszüret legeslegértékesebb levét tartalmazza, nevezetesen a nagyrabecsült spermacetolajat, teljesen tiszta, ádátszó és illatos állapotában.” (Herman Melville, Moby Dick, a fehér bálna. (77.), A nagy heidelbergi hordó). 2 Pestire már jóval korábban ráragadt a „zavaros tekintetű” jelző. 3 Másolom ide ismét a Szükségből-Lett-Orrevezős szövegéből. Szeretem ezt a bekezdést. Kellőképpen rugalmas, képlékeny szöveg, nagyon jól le lehet vele jellemezni egy belső teret és egy képet, ami a falon lóg. Arra kérem a ked44
