Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Prágai Tamás: Szigonyosok
hogy lendületet vegyen; aztán izmának egy lökésével nekivadul a szónoknak. Az is megesik, hogy az emelvénnyel együtt fölemelik, és a mélybe sodorják. A koszorúzás az, hogy a tömeg koszorút alkot a szónok körül: ha tetszik neki valami, akkor előre rohan, és élteti a szónokot. De ha nem...! Akkor aztán hátrahőköl, ami viszont egy újabb előretörés előkészülete. A tömeg pulzál. De még ez sem ennyire egyszerű. Mindenhol támad kisebb csődület - akadnak olyanok, akik éltetik a szónokot, és velük szemben olyanok, akik éppen nem. Ilyenkor aztán játék kezdődik, amit „ninivézésnek” hívunk. A tömeg két sort alkot, és a jól ismert rigmus szavaira előbb az egyik, aztán a másik sor indul meg egymás felé. A szembenállóknak ilyenkor mindig értelemszerűen hátrálnia kell. Egy helyben lüktet végül is a ninivézés, úgy, hogy a két sor közt mindig maradjon egy keskeny, alig embernyi üres tér. Az is a koszorúzás, hogy az embernek tetszik a tömeg. Tetszik, hogy olyan energikus. Hogy egy pillanat alatt hátára kap vagy levet magáról - mindez a tömegnek semmi. Es a tömeg alig várja, hogy ez a semmi megtörténjen. „Hirtelen mintha buborékok törtek volna fel lezárt szempilláim alól - jegyzi meg a Szükségből-Lett-Orrevezős -, kezem mint a harapófogó ragadta meg a köteleket; valami láthatatlan kegyes hatóerő megóvott: összerázkódva magamhoz tértem. Es íme, közel a hajó bal oldalához, alig negyvenólnyire óriási ámbrás vízi óriásemlős ringatózott a vízen, mint egy vitorlás felfordult törzse. Széles, sima, etiópiai színű háta úgy csillogott a napon, mint a tükör. A béhm marha nagy állat lustán hömpöly- gött a hullámvölgyeken, minduntalan lomhán fellövellt gőzös vízsugarát, s olyan volt, mint valami pocakos polgár, ki pipáját szívja egy meleg délután. ”’9- A rendezvény fővétnöke! - jegyzi meg ilyenkor valaki. A tömegen halk zsibongás fut át, mint mikor az északi szél előszele a tengerre omlik és paskol- ja. A tömeg a fehér, lomha járású autó felé mutat, mely mégis megállíthatada- nul fúrja magát keresztül a tömegen, araszol a célja felé; a körülötte biztonsági emberek gyűrűje, mint a tajték, a díszemelvény felé hullámzik komor ünnepélyességgel. Kísérőmön, akit Szükségből-Lett-Orrevezős néven is említettünk, a rendezvény ünnepélyessége folytán indokolatlan lelkesedés vett erőt, és lebírta a magafeledt kiáltozás vágya:- Elnök Úr! Drága, szeretett Elnök Úr! Erre meg csend lett és visszafogott hallgatás, csak a víz susorgását lehet ideig-óráig hallani, ahogy a hatalmas állat teste körül fodrozódik, mígnem ez a rendkívüliséggel teljes pillanat is elillant. Mintha a lomha fehér test szívóhatása lenne, a hatalmas hullámtömeg, mint valami örvény, valósággal beszippantotta kísérőmet... Emberem hamarosan a tömeg előterében, az elnöki emelvény előtt emelkedett fel. És akkor valaki elkiáltotta magát:- Mit akar itt ez az egy ember? A tömeg ráfelelte, amit ilyenkor, hogy Ninive, Ninive, király, király, biztos. Mert ez már maga volt a ninivézés. A legszebb lányod akarom dübögve visszhangzott, és az öreg elveszítette egyensúlyát. Egy pillanatra láttam... aztán eltűnt a szemem elől az, aki túlélte a Pequod katasztrófáját. 42
