Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - Vasadi Péter és Végh Attila: Út

V P. Azt hiszem, nagy igazságot mondtál ki. Minél inkább úton van az úton lévő, annál inkább útjukra találnak az útkeresők. Minél inkább elfoglaljuk helyünket az igazságban, annál provokatívabb módon hívjuk föl az embereket arra, hogy keressék meg ők is a helyüket benne. Semmi mást nem kell tenned, csak az igazságban a te helyedet betölteni. Es ez végighullámzik a Földön. Ennyire felelősek vagyunk a dolgainkért. A saját utunkért. Szinte beláthatatlan. Minél inkább megpillantjuk a rajtunk kívüli valóságot, annál inkább bennünk van.

V A. És a természetnek ez a hérakleitoszi rejtekezése nagyon gyakran a nyelvben való elrejtőzés. A nyelv elrejti az út valódi természetét. „lton vagyok” - mondom, ha azt akarom kifejezni, hogy jó irányba haladok. De ha azt mondom: „útban vagyok”, az azt jelenti, hogy akadályozom valakinek az úton-le- vését. Pedig a helyzet éppen fordított. Nem az úton kell lenni, nem a felületen kell siklani, hanem benne kell lenni az útban. Bele kell merülni.

V. P. És úgy kell belemerülni, hogy közben ne veszítsük el a kapcsolatot a világgal. Az út maga is logosz. Ahogy a múltkor mondtad, nem lehet kikerülni az egyről a háromra lépve a kettőt. Ha viszont a logoszról van szó, akkor Istennel kerülünk kapcsolatba, és akkor általában az merül föl legfőbb kérdésként, hogy ő van vagy nincs. Ezen túl vagyunk. Ami elriaszt minket, az a föl- foghatadan dsztaság, ami ő maga. A tisztaság filozófiai fogalma azonban az önmagával való egységet, azonosságot jelenti. A szent nem riadozik a tisztá- talanságtól. Öt nem riasztja az, hogy nem teljesen önmaga, hiszen az a törekvés, hogy mássá legyen. És itt jön be a képbe a megbocsátás. Bocsásd meg magadnak, hogy nem vagy annyi. Másnak is csak akkor tudsz megbocsátani, ha magadban is találsz megbocsátani valót. Ez pedig az, hogy nem vagy tiszta. A „bocsáss meg” pedig azt jelenti, hogy ne állj meg. Hogy menj tovább. Ez az út. Átmegyünk a falon. Ez a változás. A változás persze nem azonos a változatossággal. Sőt, a változatosság nem szereti az igazi változást. Megposhad a sokszínűségben.

V. A. Varietas delectat, mondták a rómaiak. Aki tehát a varietasban marad, abban szöszmötöl, annak a neve: delectans. Vagyis dilettáns. V.

V. P. Igen, ez nem megoldás. A megoldást vállalom, Istent, a lehetetlent választom. A lehetetlen pedig az, hogy tiszta akarok lenni. Vagyis egy önmagámmal. Miközben teljesen le kell mondanom magamról ahhoz, hogy úton lehessek, teljesen önmagámmá kell lennem, benne. Ez fölfoghatatlan. Mint a valódi valóság.

23