Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Lászlóffy Aladár: A bőralatti én, Afrikajancsi
LÁSZLÓFFY ALADÁR Felrobbant bányamély, áldozatok. Kisikló gyorsvonatban alagút, hol szőke vérrög cigányútra fut. Mert bántanak, percenként hazugul egy sürgető varangy, egy gyáva nyúl, egy megereszkedett szakszervezet, ki utód-Werbőczikkel fog kezet. Garanciálisán minden lejárt, és meghalok, s öröklitek a kárt. A kár egy vers, a kár az elmaradt napszélütés virágzó fák alatt. A kár, hogy annyi sérelem helyett halogattam a hadüzenetet, mert elhittem, örökre szól a kár, westfáliákból kiagyalt határ, hány évezred s az utolsó hetek. Ne higgyétek hogy kárba mehetek. Én hasznos és ingerlő maradok, csodálatosmandarin-darabok a torkán akadnak mindenkinek, ki megfizet s ki nem fakaszt vizet. Mi lehet más egy bőralatti én? Isten-ökörszem, minden közepén. A igazság épp úgy szemenszedett: itt vagytok bennem és én bennetek. A legteljesebb merénylet vagyok, eszemből lesznek agydaganatok és olcsó gondolat, szuvasodás, hogy egy az ember, csak mássága más. Az összes jóslat, ígéret lejárt. Én meghalok s öröklitek a kárt. A bőralatti én És földalatti mozgalom vagyok. 1
