Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István
Chernél István vadásznaplójából (esküvője, atyja halála) Április 14-én a húsvéti ünnepekre 5 napi szabadságot vettem s unokabátyáimmal Velenczére rándultunk Meszlenyiékhez hol vadászatilag vagy mint minden más tekintetben kitűnő napokat élveztünk. Victor bár 5 napra jött. 8 hétig maradt el. (Először voltam Velenczén) Július végével ezredemmel Kis-Czell környékére kerültem ezred concentrárungba s századom Csöngén lön elhelyezve. Itt egy éjjeli őrnél voltam lakáson de mégis jól töltém időmet, mert a fárasztó lovaglások után délutánonkint az itt és közelben lakó úri családok társaságát felkereshettem, nem különben a vadászatnak is szentelhettem néhány órát. így ismerkedtem meg Veöres családdal, Vidosékkal, Martonékkal. E kellemes napokat megzavarta egy szomorú távsürgöny, mely haza hívott Kőszegre, miután hosszabb betegség után kedves nagybátyám t CHERNÉL VICTOR aug 4-én leszámolván e sivár élettel annyi ezer meg ezer lövés után mit életében tett, az utolsót öntestébe er észté. Kitűnő vadász volt, gentleman férfiú, nem egyszer útmutatóin és vezetőm a vadászatban, halálát velem együtt kiterjedt rokoni kör és számos jó barát gyászolja. Nyugdodjék békében. Kiérdemlik vadász, hozza meg számodra az eiiyhet az örök nyugalom annyi szenvedés után! Fogoly az idén sokkal több volt mint múlt évben, főleg Vasmegye Rába parti vidékein gyönyörű foglyászatok kínálkoztak. Aug. 15 én a brucki táborba vonult ezredem, hol két hétig zajos életet éltünk s naponkint sokat fáradtunk a manőverek alatt. Itt bár temérdek vadat láttunk, a vadászat gyakorlásáról le kellett mondanom. A brucki tábor után a tiszti vizsgálatra készültem, de aközben egy két órát a vadászatnak is szentelhettem habár nem is sokat ejték el, e néhány darab is jobb volt a semminél s minden rövid kirándulás fegyveremmel felvidított és új erőt adott a tanuláshoz. Két héti vizsgálat után szerencsésen végezvén Kőszegre érkeztem, hol a szalonka vonulás utolsó harmadát töltöttem el Victorral. Borsmonostorban lőttem oct. 19-én első szalonkámat hajtásban. Eddig nem igen volt szalonkákra vadászni alkalmam, mert vagy Sopronban voltam iskolai teendőimmel elfoglalva, vagy katonai dolgokkal kelle vesződnöm. A vonulás mint az utóbbi években általán, nem sokat ért. November 6-án az esti vonattal Pozsonyba érkeztem tanulmányaim folytatása végett s bár hajlamommal ellenkező, de atyám kívánsága folytán a jogi pályára léptem. A vonatnál Roth Loránd unokabátyám várt s az estét Pepi nagybátyám családja körében töltöttem, hol egyébb beszélgetés közt főleg a vadászatról folyt a társalgás hisz nagybátyám ritka jeles vadász, kinek közelségében 74
