Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István

zsekbcn. Éppen így hasznos madarak a Gyöngyös mentében, szántóföldeken előforduló billegények (Motacilla), a réteken található pipiskék (Anthus), pacsirták (Alauda), az erdőkben lakozó rigók (Turdus), a felső erdőben gyakori légykapók (Muscicapa), az alsó erdőben fészkelő seregélyek (Sturnus), melyek vidékünkön mint hasznos madarak szerepelnek, noha más helyeken a szőlőkben okozott károkért pusztíttatnak, a mindenütt előforduló fecskék (Hirundo), a kőfejtéseknél néha megjelenő szikiárok (Saxicola), melyek mind- megannyian hasznosak az embernek. Énekük és semleges szerepük miatt kí- mélendők az oly madarak, melyek kárt annyit tesznek, mint hasznot, vagy pedig sem kárt, sem hasznot nem okoznak; ilyenek a nálunk közönséges pintyfélék (Fringillidae) sármányok (Emberiza), az aranybegy vagy sárgarigó (Oriolus galbula), a Gyöngyösnél télen előforduló pompás tollazatú jégmadár (Alcedo ispida), a karicsa szalakóta vagy zöldkánya (Coracias garrula). A hasznos madarak sorában kell még megemlíteni a kakukkot is, mely különösen vidékünkön kártékonynak tartatik, sőt, hogy kártékonysága szemmel láthatóbb legyen, egy téves balhiedelem is uralkodik a kakukkról köznépünknél, melyet ismertetni el nem mulaszdratok, sokfelé hallván, hogy a kakukk csak nyáron kakukk, télen pedig ölyv. Ez ellentmondásos állítás magában véve nevetséges, de hogy? hitelre széles térben talált és erősíttetik is, az tény. A kakukk hasznossága főleg a szőrös, búcsújáró hernyók elpusztításában nyilatkozik, melyeket más madár megemészteni sem tudna, mert emésztőszervei a kakukk ráspoly felületű gyomrához nem hasonlók. A kakukk tehát egyedülálló madár, mely nemcsak, hogy megemészti a szőrös hernyókat, hanem íőeledelét képezvén, a lehető legszorgalmasabban is keresgél utánuk. Nyomós érv a kakukk hasznossága ellen, hogy tojásait idegen, jobbára rovarevő madarak fészkébe rakja, melybül kikelt kakukkfi jelentékeny nagysága által a rovarevő madárfiakat kiszorítja, s így számos hasznos madár vész el. Azonban e súlyos bizonyíték mellett is a haszon lényegesen felülmúlja sajátságos szokásának áldozatait. Meg kell még emlékeznem a harisról, mely madár egytagú kerregő hangját alsó és felső rét- ségeinkben eleget lehet hallani. A rétek ez ártatlan madarát néhány jeles természettudós mint Naumann, Vodiczki, s némileg Brehm is, kártékonynak sőt vérengzőnek mondja, a mennyiben szerintük pacsirtákat, sordélyokat (Emberiza citrinella) megfojt. Vájjon állításuk föltétien igazság-e? Nagyon kérdéses; mert ha a haris Vodiczki szerint, fogságában egyes kisebb, vele egy ketrecbe zárt madarakat meg is fojtott, abból azt hiszem nem következik, hogy ő e kegyetlenséget a szabadban is gyakorolja. S ha találtak is már harisfészek közelében kisebb madármaradványokat, abból sem következik, hogy azok a haris garázdaságának áldozatai s nem esetleg valamely ragadozó madár által megölt szárnyas részei? Az előbbi érteményben a cinkeket is ragadozóknak kellene tartanunk, mert fogságban más madárral összezárva, legyen az saját fajtársa, meg nem fér, ha nem verekedés közben, ha erősebb a másiknál, annak koponyáját csőrével bezúzza. Saját tapasztalásból tudom, hogy két cinkét összezárván, másnapra az egyik bezúzott koponyával feküdt a kalitka alján. Hogy a harist vérengzésről vádolni nem lehet, arra érv az is, hogy számtalanszor rebbenték fel fiatal sordélyokat és pacsirtákat oly helyről, a honnét haris is kelt föl; pedig ha a haris ragadozó volna, ösztönüknél fogva tudnának a nevezett mada70