Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István
is mint minden te rád emlékeztetett és azt a vágyat ébresztette föl bennem, bár csak itt volnál! Bár csak nézhetnék azokba a kedves kék szemeidbe! Még egy egész hónap fog addig elmúlni, máskor mindég azt kívántam, hogy csak jó lassan múljék az idő' Septemberig, hogy még tovább maradhassunk a Sandon, most azonban kívánom, hogy már September legyen, mert akkor ismét visszajössz hozzánk! Pestre valószínűleg September közepén fogok menni, igen örülök, hogy legalább még rövid ideig együtt lehetünk a Sandon, ha azután oly soká nem láthatjuk egymást. Igen különös lesz, ha visszajövök s Ada már nem lesz nálunk, én nem örülök, hogy elmegy, oly furcsa lesz egyedül lakni kis szobánkban! Aug. 2. Szeretett Quercusom! Tegnap reggeli után, minthogy az idő borult volt, egy keveset az erdőbe mentünk, mert attól tartottunk, hogy esni fog és azután már nem mehetünk sétálni. Lementünk a Geierfels felé s ott vártuk a kíildönczöt a levelekkel, ez azonban tegnap igen későn jött s mi be nem várhattuk. Visszajövetelünk után franczia óránk volt; azután egy keveset olvastam és délig naplót írtam. Ebéd után klöppliztem. 3 órakor mami látogatást ment tenni, míg Ada meg én a vadászlak felé mentünk, s a kis híd előtt leültünk. Ada hímzett, én meg citoráztam. Az idő akkor már megint egészen szép volt s a délutáni világítás az erdőn oly gyönyörű, hogy csak téged kívántalak volna ide, hogy teljesen élvezzem. Képzelheted mire gondoltam citorázás alatt, előttünk a kis híd, s a kedves csörgő patak, mögöttünk a vadászlaki út. Mami visszajövetele után sétát szándékoztunk tenni, de papa megérkezése megakadályozott. Papa a városból mindenfélét hozott. Én is kértem, hogy hozza nekem ki a „Kinektuino Zverzcem” czímű citora darabot, de a könyvárusnak nem lévén meg, papa oly jó volt s megrendelte. Igen örülök rá, az a szándékom van jól betanulni s téged vele meglepni. Ha Pestre megyek Ecsedy-nek darabjait mind meg akarom tanulni. Este tegnap nem mehettünk a farakáshoz, mert házinépeinknek boruk lévén, letelepedtek a Sckupfenba, kénytelenek lettünk volna beszélgetéseiket meghallgatni, ha oda ültünk volna. Én nagyon sajnáltam, mert igen szeretek ott ülni, hiszen annyi kedves emlék fűződik ahhoz a farakáshoz! Mennyi kellemes órát töltöttem ott! így hát tegnap egészen a kápolnához húzódtunk s onnan néztem a YVégát. Már mindég örülök rá, oly jól esik nekem gondolni, hogy te is ugyanabba a csillagba nézesz. Most már bizonyosan vadászaton vagy és számos fogolynak kioltod életét; papa már megint két bakot lőtt, ezidén úgy látszik nagy szerencséje van. Első percben oly rosszul esett nekem, hogy mindenki kapott levelet csak én nem, hanem minthogy nem lehet változtatni a dolgon, bele kell nyugodnom, s azzal vigasztalni magamat, hogy hamar múlik az idő s nemsokára megint viszontláthatlak. Most Isten veled mára kedves Q. Aug. 3. Tegnap kedves Pistám, vasárnap volt; tehát tanulás nem volt. Reggeli után írtam azután egyedül elmentem az erdőre és a mi helyünkre telepedtem le csipkeveréssemmel; Ada később utánam jött s ott maradtunk délig. 57
