Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - II. A századforduló

„Szép, hatalmas erősség volt, szilárdul s a korhoz mérten fényűzéssel építve. Belső vára szabálytalan udvar körül elhelyezett, épületeivel még a XIII. századból való. Két hatalmas tornya van, egyik négyszögű, a másik ötszögű. Az előbbi lakótorony volt, egyik emeletén kápolnával, ahol még látszanak a XIII. század közepéről való freskók töredékei. A másik is hasonló, de nagyobb s tetemesen erősebb; ez volt a tulajdonképpeni öregtorony. Mindkettőn román ízlésű részletek találhatók, különösen szépek a bimbós fejezetű oszlopocskákkal osztott ikerablakok. A déli oldalt teljesen elfoglalja a palota, amely a talajviszonyokhoz alkalmazkodva középen megtörik. Ennek földszintje mai alakjában a XIII-XIY. század fordulóján épült. A gyönyörű, tágas, két hajóra osztott csarnok merész íveivel, erőteljes bordáival a világi építészet egyik legszebb hazai emléke. Sajnos, eredeti ablakkertei már nincsenek meg s emelete át van alakítva. (...)

Az utolsó Kanizsay-leány, Orsolya 1535-ben hozományul vitte férjének, Nádasdy Tamásnak sok más javakkal együtt Léka várát is. A család szerette a szép erős várat, és nem sajnálta a költséget javításra és bővítésre. Ferenc, akit kortársai a fekete bég néven emlegettek, különösen sokat építkezett a várban. Lent, a városka ősi templomában van a Nádasdyak három nemzedéke eltemetve. Az utolsóhoz tartozott ifj. Nádasdy Ferenc nádor, a maga korában, úgy mondták, Magyarország Kró'zusa, aki inkább gazdagsága, mintsem az uralkodóház elleni tervei miatt hóhérkézen halt meg (1671). Minden vagyonával együtt Léka is Lipót sóvár markába hullott. Tőle jó pénzért még az évben az Esterházyak kapták meg, s a vár máig a hercegi házé.” (Varjú Elemér: Magyar varak, 1933)

37