Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - II. A századforduló

Augustus 16-án.

„Vasárnap volt, ami pedig Angolországban annyit jelent, hogy e napon semmit sem lehet kezdeni, csak templomba menni s délután a Hydeparkban sétáló sok embert megnézni. A vasárnapi munkaszünet annyira megy, hogy az istentiszteletek elmúltáig csakis a legjobb postahivatalokon van szolgálat, minden más forgalom, dolog, munka pihen só't még a kerületi vonatok sem járnak. Reggeli után hát mi is templomba mentünk még pedig a Szt. Paulba, a római Péter templom édes testvérjébe. Szúnyognak érzi magát az ember a hatalmas kupola alatt s majdcsak nem arra gondol, hogy az ég kövesült meg feje fölött kupola alakban. Itt egy hosszúra nyújtott, ceremoniás angol istentiszteletet hallgattunk végig, mely alatt a sok felállásból, majd meg letérdepelésből bőven kijutott. Az a szép ének mely talán egyedül itt hallható, csak most szinte vaka- tiánján járt a sok college boy-al szintúgy a híres orgonajáték, csak a beharangozás eredetiségét - valóságos harangjátékok - élveztük igazában az épületek remeksége mellett. Ezután kocsin a vasúti állomásra mentünk, út közben több utcza szögleten összesereglett népet tartott szóval valami modern apostol. Vasúton nem lehetett rögtön indulni várni meg nem akartunk, tehát kocsiban maradva érkeztünk Denmark-I lillre. Itt először az öreg Benneckenéhez mentünk, Weberék nagyanyjához. Három nagynénjük és egy nagybátyjuk is itt lakik. Kedves angol ház, kerttel, üvegtornáczal. Az öreg asszony 84 éves már s alig lát, de lelkileg friss. Mindnyájan beszéltek németül a mi kellemesen esett. (Magyar esett volna csak jól!) Igen érdekes hely ez s az öreg asszony is érdekes egyéniség. Jól ismerte a híres zeneköltő Mendelsohn Bartholdyt, sőt vele igen közeli rokonságban állott, ugyanis nővérének leánya volt Mendelssohn felesége, másrészt pedig fia Mendelssohn leányát vette nőül.” (Chernél István útinaplójából)

34