Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - II. A századforduló

Óriás alakú fényképalbumot lapozgatok... Nyolcvan arc, nyolcvan lélek. Ismeretlen emberek egytől egyig... A jelenkort nem is kiválogatott vándorai ezek, munkások, munkásnők, akik véletlenül bukkannak ki a homályból. Szóval csak emberek, embertársaim. De érdekelhetnek-e azok, akiket nem ismerek? Úgy látszik, igen. Már több órája bámulom őket, nem bírok betelni velük. I la ismerőseim fényképeit rakták volna elém, azokat már rég félrelöktem volna, miután megállapítottam volna, hogy hasonlítanak-e hozzájuk vagy sem. Itt a varázs mélyebb. Ezek nem önmagukhoz hasonlítanak, hanem az élethez. Minden arc mögött titkos arc lüktet, s ez egyre jobban csigázza képzeletemet... Nincs köztük egy se jelentéktelen. Az utcaseprő nyugodtan lehetne miniszterelnök, a házaló egy Borgia vagy Bourbon, esetleg reneszánsz főpap is, a szobalány európai hercegnő vagy amerikai milliárdosnő. Csak azok az emberek jelentéktelenek, akikkel nem törődnek. Mihelyt rájuk szegcződik a szem vagy a fényképezőlencse, már nem azok... Közelről és valóságban minden ember kivétel és csoda... Ezek az ismeretlen emberek tehát nem ismeretlenek. Fölismertem bennük testvéreimet. Ezek az idegenek nem idegenek. Fölismertem bennük rokonaimat. Az emberiség családjához tartoznak. Odateszem ezt a fényképalbumot családi album- jaim mellé. (Kosztolányi Dezső: Nyolcvan ismeretlen arckép)

26