Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
hívott, hogy este szaladjak fel hozzá. A fürdőszobában beszélgettünk, éppen az arcpakolását rakta fel, a képére kent fehér mázba uborkaszeleteket ragasztott, a tükörből nézett rám, úgy vallotta be, hogy halálosan beleszeretett Doszkocs Ottóba, nem tehet róla, mindig is az ilyen művelt, szellemes férfi volt az álma. Ezt mondta: Jánoska, ne lepődjön meg, Ottó most is itt van, spagettit zabái kint a konyhában, de megkértem, hogy ne zavarjon bennünket. Köszönöm a tapintatot. Megfordult, csak a szeme világított az arcpakolás alatt. Ezt mondta: én már régen megtanultam, hogy az élet kegyetlen, előbb-utóbb maga is meg fogja tanulni, de azért arra kérem, ne tápláljon se haragot, se bosszúvágyat, mert azt nem érdemiem meg, és szeretném, ha még egyszer utoljára szeretkeznénk, ennyi még jár nekem! Rendben, de mikor? Most azonnal! Erre én: sajnos, ez nem fos: menni. Mire ő csodálkozva: mi a manó, a testem se kell már? Ezt vála- szóltam: nem tudok megdugni egy nőt, akinek uborkadarbok lógnak a képéről. Másnap reggel már be se mentem a díszállat-kereskedésbe. Ezt mondtam: isten veletek zebrapintyek! Emlékszem egy másik látogatásra is. Vasárnap volt, mindenki rohant népszavazni, hogy akar-e magának NA- TO-t, vagy nem akar, én főleg egy működő kocsimosót akartam, mert délután lerobbant a két oldalkefe, ki kellett kapcsolni a vezérlőt, pedig a pénzbedobós porszívókig ért a kocsisor, rázta az öklét a sok kampó, hé, elnök úr, ne a tökeit vakarja, vége a szocializmusnak, ha beszórt a tusfürdő, fogja a vödröt, rongyot, tessék kézzel lemosni a kocsikat! Erre ezt mondtam: kézzel verjétek ki magatoknak! A benzinkút nyilvános telefonjáról felhívtam Pogácsás Lajosnét. Halló, anyucika, te vagy az? Jaj, kisfiam, de örülök, hogy jelentkeztél, any- nyit gondolok rád, sokszor úgy aggódom, mesélj, mi van veled, de nehogy azt mondd, hogy semmi, mert leteszem! Akkor őszinte leszek: semmi. Janikám, olyan szomorú a hangod, valami baj van, kis bogaram? Bajról nem tudok, pedig töröm a fejem piszkosul. Képzeld, éppen ma reggel jutottál az eszembe, mert a Jenci bácsi egy repülőre alkuszik, de ne valami otromba utasszállítót képzelj, hanem családi négyszemélyeset, ez most a vágyunk, hogy könnyebben ki tudjunk mozdulni, és, tudod, emlékszem, hogy amikor kicsi voltál, neked is volt egy szép kis repülőd, emlékszel drágám, fel lehetett húzni, és akkor csodásán gurult magától. Bizony gurult, anyucika, mindig becsörtetett az ágy alá, ahol most a Koncsa mamuska bilije parkol a hangárban! Figyelj, Janikám, ráérsz ma délután, mert éppen nézem a naptáramat, mi van ma, ó, persze, vasárnap, igazán felugorhatnál, boldoggá tennél, ha néha rányitnád az ajtót szegény öreganyádra! Ja, és képzeld, Jenci bácsi megint kitalált valamit, az a helyzet, hogy meg szeremé venni Endre bátyámtól a tihanyi falatozót, mert minikaszinót akar nyitni a szabadstrandon, azt mondja addig nem lesz egy nyugodt éjszakája, míg nincs a zsebében az egész északi part, ismered milyen makacs, és céltudatos, de nem lehet rá haragudni, mert manapság csak az viszi valamire, akinek van akaratereje, és tudja, mit akar az élettől, ráadásul Jenci bátyádnak 152
