Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
Lajos nevű apucikád, amikor lapátra tették! Mire én: Pogácsás Lajos még soha senkit nem tudott megvigasztalni. Láss csodát, a hívó szóra apucikám bukkan fel a peronon, félregombolt csíkos pizsama lóg rajta, azt hiszem, éppen azt viselte a ketreces Nándi bácsi, amikor kirándulni ment az örök vadászmezőkre, a fején vasutassapka, markolja a kapaszkodórudat, mintha robogó buszon utazna, közben táncol, tülekszik előre a tömegben, merev, mint egy fabábu, elnézést, szabad lesz, bocsánat, hirtelen kanyar következik, lódul a teste, majdnem eltanyázik. Még csak az kéne, hogy a bölénybőrömön kössön ki! Amikor végre észreveszi, hogy a lábai előtt fekszem, ezt mondja: nicsak, üdvözöllek, Janikám, örömmel látom, hogy magad alatt vagy, de jól vésd az eszedbe, hogy amíg egy Pogácsásnak kibuggyan a pöcsén az élet vize, addig van remény! Mellém guggol, paskolja az arcomat. Nézem a tátott száját, amiből ez folyik: időben szólok, kisfiam, szedd össze cókmókod, menekülj innen, amíg nem késő, mert ez a busz nem megy sehová, ez csak egy szájba szabott pléhkaszni az erdő közepén! Ha nem húzok, akkor mi lesz? Akkor véged van, Janikám, mint bőrös virslinek! Mióta is vagyok ebben a tetves, rohadék, laci buszban? Lehet, hogy itt születtem? Apucikám elbődül: végállomás! Rohan az ajtóhoz, leszáll. Közben a hátsó peronon az ikercsajok tűnnek fel. Viháncolnak, leveszik a trikójukat, rázzák a padlizsán alakú csöcsüket, Lebeny jön, ordít velük, menjetek innen, halljátok, tűnjetek a büdös lecsóba! Kisbuksza arca tapad az ablakra. A haját fújja a szél. Tátog. Aztán kiabál: ha ezek a kiborotvált szopós hurkák nem takarodnak el innen, én levágok magamról még egy lábujjat, halljátok, ráadásul mellé teszem a bal fülemet, és a fél fejemet is! Az ikercsajok visítva elszaladnak, a kiserdő szélére érve virágesővé robban a testük. Koncsa mamuska hajol fölém, halszag párolog a lila torkából. Panaszkodik: megfújták a bilimet, hallod Janikám, este szokás szerint betettem az ágy alá, de reggel már csak a hűlt helyét találtam, hát, milyen világ lett itt? Ezért igazán kár volt elsöpörni a régi rendet! Nem tanultátok meg a leckét, hogy csak a nép- vagyont illik szétlopni, a többi tabu, a bilim is tabu, édes Janikám! Nem hiszek a szememnek, most meg ott jön a tanci fekete menyasszonyi ruhában, egyik oldalról Pogácsás Lajos karol bele, a másikról pedig Tőzeginé, csörög rajta a sok arany, mögöttük motoros rokkantkocsiban ülve zümmög Hajnalka, és boldogan hozza a bilit, bizony is140
