Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Bokányi Péter: Sárközy Péter: Faludi Ferenc
számára kevéssé ismert területeket is érintsen, mint például a római Árkádia Akadémia világa, amelynek Faludi is részese lehetett 1743. évi felvétele után; tehát, Faludi Ferenc élettényei nyomán megrajzolódik az a művelődéstörténeti horizont, amelyben az életmű is alakult. „Tegyünk egy képzeletbeli sétát A Borgo egyik legszebb palotájából kilépő Faludi Ferenccel a korabeli Rómában, hogy láttatni tudjuk, mi is fogadta a költőt az Örök Városban!” - invitálja olvasóját a szerző könyvének első fejezetében, s a második fejezet, „A magyar Cicero'” ezt a képzeletbeli sétát teszi teljessé a Rómában keletkezett Faludi-művek bemutatásával. Faludi Ferenc — írja Sárközy Péter — már római útja előtt is jelentetett meg könyveket, tankönyveket, szakkönyveket, de alkotóművészete Rómában teljesedett ki: a kronológia is indokolja tehát, hogy a monográfia második fejezetének első alfejezetei az Omniáriumot, Faludi római jegyzetfüzetét, majd pedig a Rómában keletkezett Nemes asszony és a Nemes ember című műveket tárgyalják. Utóbbi munkák bemutatását különösen vonzóvá teszi, hogy Sárközy Péter előszeretettel idéz ezekből a mainapság lényegében olvasatlanná lett művekből, ízelítőt nyújt ezáltal abból a Németh László által is dicsért ízes, erőteljes nyelvből, ami Faludi magyar nyelvű prózai munkáit jellemzi. S egy ecsetvonással kapcsolja is ezeket a korábban kizárólag „erkölcsnemesítő” munkáknak tartott műveket a későbbi Faludi-alkotásokhoz: „...talán még azt is feltételezhetjük, hogy Faludi számára nem is annyira a nemes ember helyes viselkedési szabályainak megfogalmazása, mint inkább az emberi gyarlóságok és tévelygések szatirikus megfestése és ezen keresztül az olvasó szórakoztatása volt a fontos” - írja Sárközy Péter. Efféle idézetekben bővelkedik a Téli éjszakákról szóló alfejezet, amely Faludi-kötet már valóban „világi” alkotás, s általa az idős szerző egyértelműen élvezetes olvasmányt kíván átnyújtani olvasóinak. S a Téli éjszakák kapcsán sommásan fogalmazódik meg Sárközy Péter véleménye Faludi Ferenc prózai munkáiról: Mikes Kelemen mellett Faludi Ferenc prózája a XVIII. század legkiemelkedőbb teljesítménye, ami megindította a magyar prózanyelv élőbeszédhez közelítő megújulását. A fejezetzáró alfejezet ismét úgy szintetizál, mint az első fejezeté: egyben utat is nyit a harmadik, a Faludi iskoladrámáit bemutató egységnek. A második fejezetnek ez, a Faludi Ferenc elbeszélő művészetét értékelő alfejezete elhelyezi ezt a prózát a XVIII. századi magyar prózairodalom történetében, idézi Rónay György 1978-as tanulmányát, ami örömmel fedezi fel Faludinak a nyelv iránti ínyencségét - s ez alkalmat ad Sárközy Péternek arra, hogy kitérjen Faludi magyar nyelvű jegyzetfüzetére, arra, amelybe összegyűjtötte a számára értékes, irodalmi alkotásokban felhasználható népi szólásokat, közmondásokat. Bőven idéz itt is a monográfia szerzője, s ezáltal szemlélteti azt, a Horváth János óta az irodalmi köztudatban élő tényt, hogy Faludi Ferenc a magyar irodalmi népiesség egyik előfutárának tekintendő. A kötet harmadik fejezete Faludi Ferenc iskoladrámáit tárgyalja. Faludi két iskoladráma-fordítása, amelyeket tanítványaival Nagyszombaton és Kőszegen is előadott, újfent igazolja a monográfia első fejezetének tézisét: mindkét isko- ladráma-fordítás olasz eredetű, s vélhetően Rómában kezdett dolgozni rajtuk a szerző. Lévén maga a műfaj kevéssé ismert mainapság, Sárközy Péter e feje111
