Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 9. szám - Árpás Károly: Kultúra és irodalom

irodalom játszik szerepet, hanem a story, a történet. Még annyit, hogy az irodalom és a rádió viszonyának problémája elsősorban az ún. közszolgálati adók szerkesztőit izgatja; ismereteim szerint Magyarországon az ún. kereskedelmi adók nem foglalkoznak a probléma megoldásával.

Az irodalom és a film viszonyában nagyon hamar, már az 1920-as évekre háttérbe szorul az irodalom. A film önálló művészi ágának létét mi sem bizonyítja jobban, hogy sem a rendezők, sem a producerek nem kívánták a filmet „képeskönyvvé” silányítani. Természetesen, rendeztek és rendeznek filmet irodalmi alkotásokból is, de a forgatókönyv egyre inkább eltávolodik a klasszikus értelemben vett irodalomtól, helyette a történet, az akció és a képi látványigény kielégítése és a generálása lett a fő cél (ez adható el legjobban mindenütt).

Amikor az 1950-es évekre a televízióadás elérhetővé lett (Magyarországon az 1960-as évekről beszélhetünk), kicsiben megismétlődött a rádió és a film tömegkommunikációs eszközlétében rejlő lehetőségek kutatása, majd a járható út kialakítása. Csak jelzésként említem: megfilmesítés, tévésorozat, színházi közvetítés és tévéjáték (a puszta felolvasás aránya elenyésző: mese, versműsor, szerzői vagy színészi portré) - és az interpretálói műsorok kudarca (emlékezzünk csak Abody Bélára). Helyette nagyon gyorsan (külföldi mintára is) a tömegműsorok alakultak ki: sportközvetítések, vetélkedők, slágerfesztiválok, nemzetközi együtt-közvetítések... az irodalom mint olyan itt is háttérbe szorul. Napjainkban az ún. közszolgálati adóktól elvárja a közönség, hogy műsorában azért legalább hetente kapcsolódjon az irodalomhoz is (amit a műsorszerkesztőség legtöbbször „konzerwel” - valamilyen régi film vagy adás újra-lejátszásával - vált ki), de az ún. kereskedelmi adók teljesen eltávolodnak az irodalomtól, műsorkoncepcióikban nyoma sincs az irodalom korábban kitüntetett szerepének.

Az újabb közvetítőcsatornának tekinthető befogadói viszonyulások közül a videoklip sehogyan sem képes támaszkodni az irodalomra; nem a nyelv az anyaga és az eszköze.

A perszonális kalandjáték (és csoport-kalandjáték) csak a történetet, a jellemet és a cselekményt vonja ki az irodalmi műalkotásból (lásd a Tolki- en-életműből gyártott kalandjáték-mester könyv). Ugyanez a helyzet a számítógépes kalandjátékokkal (egy példa a Frank Herbert tudományos fantasztikus Dűne-sorozat ihletéből létrehozott játéksorozatok). Azt állítom, hogy ennek hatása azért is nagyobb, mert kevesebb tudást kell elsajátítani használatához, mint az irodaloméhoz, az alkalmazási területe pedig nem kíván szellemi munkát, azaz szórakozásként és csak szórakozásként élhető meg.

Meg kell említenem az irodalom és a számítógépes beszélgetés esélyeit. Az internet bázisként tartalmazhat irodalmi műveket, az e-mail, illetve az internettel kombinált mobiltelefon a beszélgetésnek mint emberi kapcsolat- tartásnak hihetetlen lehetőségeit tárja, tárhatja fel - ám azt kizártnak tartom, hogy az internet lehetőségeivel élő felhasználók az irodalmat tartanák a véleménycsere domináns apropójának, vagy hogy az élőszóbeli és hagyományos írásbeli irodalommal azonos értékű viszonylatokat hoznának létre. Úgy vélem, hogy a mozi, televízió és a számítógépes képernyő nem a Guttenberg803