Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - Árpás Károly: Kultúra és irodalom
Szocializáció és oktatás A közoktatás célja és szerepe A mi világunk képének meghatározója — legyen ez leszűkítő' és/vagy kizáró jellegű, minősítésű alapvetés - az európai kultúra. Közhelyszámba megy, hogy az európai kultúra közösségfelfogásának egyik forrása a kereszténység. A reformáció eló'tti kereszténységnek is (lásd templomi, kolostori oktatás) az egyik fó' feladata volt a hívők szellemi „kondicionálása”, azonban a reformáció ezt elsődlegessé és demokratikusan mindenki által hozzáférhetővé, sőt kötelezővé tette. A közoktatásnak nem az az elsődleges célja, hogy a tanuló az oktatási rendszeren belül sajátítsa el a mérhető és értékelhető tudás minimumát, optimális mértékét vagy maximumát, hanem az, hogy a tanuló egyed az oktatási rendszeren kívül legyen képes az alapok bővítésére, a begyűjtött ismeretek bővítésére és minőségi fejlesztésére. A reformáció azért is üdvözölte a könyvnyomtatást, mert a vallásos szövegek tekintélyes részével a laikus híveket lehetett befolyásolni. A könyv tehát nem a tudás tárháza kell hogy legyen - téves a felvilágosodás, akár a francia enciklopédia célját úgy értelmezni, mintha egy műbe, egy könyvbe kívánták volna az emberi tudást összegezni. A könyv éppen úgy eszköz csupán, mint a benne összegyűjtött (és így-úgy rendszerezett) tudás. A tanulónak nem az eszközt kell magáévá tenni, hanem az eszközzel való bánás módját, művészetét kell(ene) megtanulnia. Ez a felismerés azonban újra és újra „elhalványul” az információdagályok árhullámai idején. A közoktatás szerepe tehát kettős: az egyedet fel kell készíteni arra, hogy képességeit és készségeit hogyan használja ki a legjobban saját maga és embertársai javára - másrészt olyan személyiségeket kell kialakítania (ez már a szocializáció célja), amely elfogadja az adott közösség mindenféle írott és íratlan normáit. Az eredmény koronként változó, hiszen a sarkítottan egyedi és közösségi lénnyé válás harmóniáját csak közelítőleg lehet elérni (akár a rousseau-i ci- toyen és bourgeois kettősségének optimális egységét - hasonló jelentőségű és jellegű probléma). Az irodalom mint tantárgy a közoktatásban A tantárgy metodikai szempontból valóságmetszete miatt hihetetlenül gazdag eszközrendszer alkalmazását és használatát engedi meg, gondoljunk csak saját iskolai emlékeinkre — felsorolni nincs szándékomban. Szinte mindegyiknek az az alapja, hogy a „teremtett” világ létélményét a befogadó életélményével kell „sorosan” vagy „párhuzamosan” összekötni. A tantárgy didaktikai jelentőségét már a közoktatás létrejötte előtt felismerték a „tanítók”. Vegyük csak a legegyszerűbb példabeszédeket (Ószövetség, Újszövetség vagy Szókratész esetei): soha nem az életszerűség érzékeltetése áll a középpontban, hanem valamilyen tanulság megvilágítása, vagy valamilyen következtetés felismertetése. Az irodalomnak és az irodalom tantárgynak ezt a jellegét a sematista kultúrpolitikai irányítás koptatta el utoljára, de az igazi szakadás a XVIII. században következett be: amikor a matematikai és logikai tudás önálló tudományterületté válásával ez a megközelí800
