Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 9. szám - Gyürky Katalin: Az élet női és férfi szemmel

sének vállalása már férfias szűklátókörűség: hiszen nem tűnik fel neki, hogy saját lányait neveli — idegenként.

Mieló'tt azonban bárkiben azt a benyomást kelteném Ulickaja szemlélet- módjával kapcsolatban, hogy az írónő' valamiféle férfigyűlölő, a nők egyenjogúságát követelő, emancipált álláspontból helyezi előtérbe regényeiben és elbeszéléseiben a nők másságát, férfiakétól eltérő gondolkodásmódját, szeretném leszögezni, hogy Ulickajánál a hangsúly nem a sorrenden, nem a nők „elsőbbségén” és a férfiak „másodikságán”, nem a nők tehetségén és a férfiak hozzá nem értésén, tehetségtelenségén van, hanem a másságon: az írónő a női lelkek ilyen aprólékos ábrázolásával érzékelteti, hogy a nők mennyire eltérően gondolkodnak a férfiakhoz képest, és egyes dolgokhoz ők, más dolgokhoz a férfiak értenek jobban. Vagyis azt a férfiak és nők közötti eltérést és másságot mutatja be, amely - elvileg — minden nő és férfi számára ismert, már-már elcsépelt és közhelyszerű tény, de amely gondolkodásbéli különbség a gyakorlatban, a férfiak és nők közötti kapcsolatokban mégis általában jobb esetben csak galibát, rosszabb esetben viszont katasztrófát okoz.

Katasztrófát, éppen amiatt - és ez ismét Ulickaja emancipációs törekvéseit cáfolja - mert ezek az ábrázolt nőalakok a maguk misztikus-babonás tudásával, látnokságával csak addig képesek a helyzet magaslatán állni, szervezni és irányítani, amíg ez az irányítás mások életére vonatkozik. Amikor azonban a saját életüket, a saját, tőlük eltérő módon gondolkodó férfiakkal való kapcsolatukat kellene megfelelő mederbe terelniük és azt ott tartaniuk, ez a misztikus tudás - éppen amiatt, hogy ugyanolyan mértékben, ahogyan őket a férfiak nem képesek megérteni, úgy erre a megértésre a férfiakkal kapcsolatban ők is képtelenek - csődöt mond. Ráadásul ez a csőd, a saját életük irányításának csődje ettől kezdve a mások életét szervezni képes látnoki képességüket is más fényben tünteti fel, azt is meglehetősen ironikus megvilágításba helyezi.

Ez a motívum Ulickajánál már az első kisregényében, a Szonyecskában is központi szerepet játszik: Szonyecská ugyanis, aki szintén képes arra, hogy saját lánya mellett egy idegen gyermeket is szeretetben neveljen, sokáig nem is sejti, hogy az általa minden szempontból tökéletesnek, az élete ajándékának tekintett férje éppen ezzel a fogadott lányával folytat szerelmi viszonyt. Vagy ott van Médea, aki annak ellenére, hogy úgy tűnik, bámulatos módon képes kiterjedt családja életének legapróbb részleteiben is tájékozódni, csak jóval férje halála után, az említett levél kapcsán döbben rá arra, hogy tudása féijével kapcsolatban elégtelennek bizonyult, hogy mennyire félreismerte férjét, hiszen az nem átallotta annak idején az ő egyik nővérével megcsalni. Azonban, ha Szonyecskánál és Médeánál a saját életük szintjén csődöt is mond a misztikus tudásuk, s ezzel a mások életét szervezni képes látnoksá- guk is más megvilágításba kerül, egy, az eddigieknél is különösebb, már minden iróniától mentes, valóban különleges és értékes magatartásuk, a problémáikba való bölcs belenyugvásuk mégis képes megvédeni őket attól, hogy a férjükkel kapcsolatban túl későn leleplezett titkuk lelkűkben katasztrófát okozzon.

Arra azonban, hogy mennyire fontos és „hasznos” tulajdonsága a nőknek ez a bölcs belenyugvás, érdekes módon már nem az ő sorsuk világít rá, hanem a tőlük sokkal fiatalabb és tapasztalatlanabb Másáé, akiből hiányzik ez

783