Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Fűzfa Balázs: Létezni részen, egészben
FŰZFA BALAZS Létezni részben, egészben NAGY Gáspár, Ezredváltó, sűrű évek. Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2003. PARTI NAGY Lajos, Grafitnesz. Budapest, Magvető Kiadó, 2003. Szövegek. Versek. Éles mondatok és dadogások. Pontosan rögzített jelentések egyfelől, elmozduló kontúrok, bizonytalanodó jelentések másfelől. írásjelek, alanyok és állítmányok, állítások emberről, világról - itt; hiányzó jelek, hiányzó alanyok és állítmányok, átírt jelentések - amott. Ugyanarról beszélnek, másképpen szólnak. Nemcsak más szavakkal — mint ahogyan ez természetes volt mindig is a költészet történetében -, hanem szinte a végsőkig különböző költői eszközökkel. Míg Nagy Gáspár egész mondatokban beszél, addig Parti Nagy Lajos számára a mondat már csak emlék. Verseiben nemcsak a szavak, hanem a mondat és a szövegegész jelentését mozdítja el. Olykor tragikussá, máskor tragikomikussá írja át a magyar költészet jelentős részét, illetve mindennapi közhelyszótárainkat. Gyakran épp e két szókincsréteg vegyítésével. Nagy Gáspártól nem idegen az ünnep, olykor még a pátosz sem, nem idegen a közösségi lelkűiét és hevület igénye, a művész váteszszerepe. Parti Nagy Lajos vállalása elsősorban individuális (bár közösségi is, csak nagyon másképpen az): ő a hétköznapokká töredezett lét legmélyebb bugyrait kutatja. Ez természetesen nem értékkülönbség, csak más-más világértelmezési mód, másmás világlátás megjelenése emberi, költői szerepekben, versekben. A két kötet címe is mély ellentéte egymásnak: az egyik történelmi emelkedettséggel szólítja meg a felelősséget, a sorsot: bonyolult, összetett szavas jelző előz egy másik, metaforikus jelzőt, s e kettő együtt jellemzi azokat a bizonyos ezredfordulós éveket. A másik cím egy szóba sűríti az amúgy - sokféle értelemben - hasonló mondandót, s játszik a szavakkal. Nagy Gáspár az egyértelműsítés, Parti Nagy a sokértelműség szándékával szólítja meg az olvasót. Mélyen zeng az egyik cím, könnyeden — de máris keserűn! - játékosnak tűnik a másik. Kétségtelen: erősen meggondolkodtató mindkettő. Nagy Gáspár megfontolt hanghordozású méltósággal - máskor, alkalmibb jellegű verseiben humorral, persze! —, a tőle jól ismert motívumokat is felhasználva rója fáradhatatlan sorait a Nagy László-i, illyési hagyomány jegyében. Egy nagyközösség - természetesen a magyarságról van szó - hagyomány- rendszerét keresi-találja meg identitáskeretül a megszólaláshoz. A ritmusok, szóképek is ennek a tradíciónak a mértékével mérettek meg, mielőtt átszü- remkedtek a költői tudat ihletén és formáló akaratán. Parti Nagy grammatikai „elhajlásai”, nyelvi cselei könnyednek tűnnek, 82
