Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Varga Virág: Kaffka Margit publicisztikája

kát írásában „isteni szeszélyéi hercegnőnek” aposztrofálja, a században megjelenő testedzés kultusza „a fantasztikus turista” megjelölésben és mintegy női polihisztorként: „zseniális tudós”, „szenvedelmes író”, „okos anya”, „hű barát”, „mindvégig igézni tudó asszony”. Ezek a szószerkezetek felfedik a nők életlehetőségeit, amelyek a lengyel nő számára megnyerhettek voltak. Az ideál megválasztása problematikus, hiszen a korszakban éppen lélektani alapon próbálták bizonyítani a női passzivitást, holott kiemelkedő társadalmi helyzetben lévők esetében már kevésbé volt kétségbevonhatatlan az alkalmatlanság állítása, persze ez inkább társadalmi jogkörükre vonatkozott.

Kaffka írásában a tárgyak szimbolikájának átértékelésére vállalkozik, a Szemüveg-sorozat Beköszöntőjében a címben megjelölt tárgy a feminista harc eszközévé formálódik, ugyanúgy, ahogy az öltözék és az egyes ruhadarabok is: Sand férfiruhája, Kovalovszka sárcipői, vízhatlan bő kis csizmái, turistacipői. A szemüveg jelképezte tudás, már nem csupán a férfiak birtoka, szemben az okuláréval, amely az idősödő asszonyokat illeti meg. A szemüveg a tisztánlátás, a tudás, az előrelátás („Tudok-e jól látni rajta?”), addig az okuláré a múltidézés, a megnemformált élet metonímiája. Nem véletlen, hogy Kovalovszka éppen cselekvő élete, aktivitása révén emelkedik ki: „Mindenütt járt, tanult, élt, ösmerkedett”. Kovalovszka személye más szempontból is ikoni- kus: egyetemi tanár matematikából. A lélektan úgy találta, hogy a nők legkevésbé az ún. absztrakt gondolkodás elsajátítására képesek, távol áll tőlük az analizáló szellemiség, s inkább a „gyakorlati élet tudományának jelesei”. (Ilyen kérdésfeltevések mentén bontakozott ki a Napkeletben a Kornis-tanul- mány kapcsán vita, amelyben Ritoók Emma és Czeke Marianne éppen a nők természettudományokban való jártassága mellett érvelnek, amelyet éppen hogy a bennük lévő analizáló hajlamnak köszönhetnek.16)

Ismeretes, hogy az uralkodónők, magas rangú arisztokratanők körében megengedettnek tűnt föl, hogy megegyező társadalmi helyzetben lévő férfitársaikhoz hasonlóan eltűrték, elnézték nekik a társadalmilag, vallásilag konstruált szabályok áthágását. Sand és Kovalovszka sem legitimált kapcsolatban él, s volt, hogy csak „asszonynak öltözött”, bálok ünnepeltje, kérdés, hogy elérhető-e a tudományos, közéleti tevékenység „az asszonyiság teljes megőrzésével”: „Végig tudjuk-e járni sáros, de bő bagariacsizmában az utakat; hogy némely estén felhúzhassuk az ő tündércipellőit?” A kor központi kérdésfeltevése a nőkkel kapcsolatban ez volt, Kaffka más tárgyú cikkében is visszatér a kérdésre.

Az asszony ügye című, a Világban 1913-ban megjelenő17 Kafíka-írás szemlélete alapvetően különbözik az említett cikkektől. Bodnár György szerint a Világban megjelent írások fontos részét képezik az írónő publicisztikájának. Olvasatában az érett Kaffka-cikkeket előlegezik meg. Ennek az állításnak ellentmond az előbb említett esszé megformáltsága.18

Az eddig említett írásokban egy-egy központi nőalak kapcsán személyes és nőpolitikái témák vetődnek fel. Itt a női létezés nem a társadalmi helyzetből fakadóan figyelemre méltó és követendő, hanem a szerző ráébred, hogy a nőtörténelem, a nők történelme alapvetően láthatatlan a kultúrákban, s amennyit látni enged, az viszont mindig tragikusan passzívnak és megváltoztathatatlannak tünteti fel azt: „Egész külön mítoszvilága, mondaköre és irodalma van az »ember« történetén belül az asszonyi sors külön arcú tragiku718