Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai
Egy májusi délután - a naptár szerint csütörtök van - Bodák Benedek ellenállhatatlan késztetést érez, hogy kisétáljon a városon túlra. Megelevenedett a határ, a vándormadarak mind megérkeztek, nagyra nőtt a fű, kilombosodtak a fák, a vizek fölmelegedtek, kórusban brekegnek a békák. Köröskörül zeng a rét, milliónyi bogár zúg, dong, zizeg, cirpel és zümmög, a levegőég csicsergéstől, cserregéstől, trillázástól, füttyögetéstől, pirregéstől, burukkolástól visszhangzik, gerlék, seregélyek, pacsirták, rigók, kenderikék, csízek, sordélyok, fürjek, csi- csörkék, fecskék hangcsinálnak. Bodák Benedek megittasodva lépdel a kikeleti hangszőnyegen, kiürül belőle mindenféle szándék, nincsen óhajtása se megérkezni, se visszafordulni. Elemelkedik szinte a földtől, mintha egy végtelen fátyo- lon lebegne. A tengernyi hang egyetlen szólammá fonódik, s azt zengi: - Ó, te sokat szenvedett! Megkészítették már néked a kertet, amelyben járva fényesked- ni fog a te orcád, és a lelked végleg megbékél. Soha meg nem poshadó vizű csermelyekben moshatod a lábad, tejjel és nektárral folyó patakokból kortyolhatsz, és nem fogsz szűkölködni teremtőd szeretetének borában. - És Bodák Benedeket pompázatos pávaszemként, mennyei pillangóként magába emeli a magasság: égnek kereng, s belevész a Napba. „Udvarunkban kavarja a port, veri a sarat, okádja a lármát a napközi otthon is. Állandó konyha- és tanterembűz. Hátsóudvari szomszédunk, Kusz- li úr, a gazdasági épületben meghúzódó iskolaszolga és szorgos pártmunkás titokzatos körülmények közt, úgy hírlik: elcsapott ávósként került Kunvásárhelyre, de azt is mondják róla, hogy repülős tiszt volt, meg hogy részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában, egyesek szerint az ávósok, mások szerint a fölkelők oldalán, vagy inkább hol itt, hol ott - mikor hova »állította a párt«: falat építeni, falat bontani, vagy éppen falhoz... Kuszli úr voltaképp rokonom, hiszen ő is a totális rend megszállottja: napestig söpröget, meszel, locsol, reguláz, elvágólagossá igazít. Kilestem egyszer, amint parázsló cigarettavéget nyomkodott egy rendbontáson kapott napközis gyerek körme alá; irtózatos szidalmakat sziszegett a fogain át, és még rettentőbb büntetésekkel fenyegetőzött. Kuszli úr, családi zsargonunkban a Kiképző, mindig fojtottan beszél. Nem iszik, és nem dohányzik. Lestrapált pianínóján esténként a Für Elisét pötyögteti. Bennünket nagyon gyűlöl a gyöngédségre sóvárgásunk, zabolát- lanságunk, tiszteletlenségünk miatt, kivált pedig azért, mert rőt bundájú macskánkat Rákosinak hívjuk. (Rákosiban örökké hemzsegnek a bolhák, nem győzzük szórni rá Merk Igor kunvásárhelyi alkimista, gyógykovács és vásári képmutogató természetbarát bolhaporát, amitől a bolháknak eszük ágában sincs megfogyatkozni, sőt inkább még virgoncabban szaporodnak. Mert a Merk-féle bolhapor csak akkor hatékony, ha megfogod a bolhát, szétfeszegeted és kipöckölöd a száját, és addig tömöd porral, míg meg nem fullad. Merk bácsi patikájában akadnak persze hatásosabb medicinák is, például a fogfájás végleges megszüntetésének receptje: »Vegyünk annyi vizet a szánkba, hogy elférjen benne egy bíbictojás. Üljünk rá a tüzes platnira, és addig tüzeltessünk magunk alá, míg föl nem forr a szánkban a víz, és a tojás keményre nem fő benne. Soha többet nem fog gyötörni bennünket a fogunk.«) 599
