Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Czakó Gábor: Beavatás (Álom; Antikrisztus)

és ezren ítélnék halálra, mert - három ember kivételével - senkinek se kell saját kezűleg eljárnia az ügyben! Ez a virtuozitásig fokozott »közvetettség« biztosítja manapság az egyének jó lelkiismeretét, csakúgy, mint a társadalomét; a gomb, amelyet megnyomunk, mindig szép és fehér, és ami a vezeték másik végén történik, az mások dolga; ők viszont nem nyomták meg a gombot! Undorító?”

A munkamegosztás prófétái meghirdették, hogy senki sem lehet polihisztor. Ezzel a demokratikus és személytelenül szakmai tannal mindenkit kirekesztettek az összes olyan döntésből, amiről nincs az illetőnek oklevele, vagy hatalmi-hivatali jogosítványa.

Gazdaságkor Új Világrendje egyedül a világvagyon titokzatos főrészvényeseinek engedi meg a személyes döntést. Ismét Musiltól idézünk: „Ulrich kíváncsian kérdezte meg, kié a Lloyd bank részvénytöbbsége.- Nem tudni - felelte Arnheim nyugodtan. - Helyesebben, a beavatottak számára nem titok, de nem szokás beszélni róla." Vagyis a magánhatalmak vezetői rejtőzködnek. Nem vállalják a nép előtt, hogy a világ vagyonát ők birtokolják, s a pénzen keresztül ők határoznak fejlesztésről, sorvasztásról, háborúról és békéről, a munkamegosztásban hátrább szorított nemzetállamok csak végrehajtók.

Mondani sem kell, hogy ezek az urak mind-mind a pénz foglyai. Határozataik csak látszólag szabadok; fehéren-feketén kiolvasható az utóbbi évszázadok történetéből, hogy soha nem sikerült a pénz ellenére dönteni. Pusztulhat a Föld, a növények, az állatok, a légkör, emberek milliárdjai, a legszemélytelenebb hatalomnak gyarapodnia kell bármi áron.

Hogy mi volna a pénz? A most divatos neoklasszikus közgazdaságtan egyik központi előföltevése a javak korlátlan helyettesíthetősége. Ez végső fokon azt jelenti, hogy bármi megvásárolható, tehát értéke pénzben kifejezhető. Buji Ferenc szavával: ,A minőség egyetemes mennyiségre fordíthatóságának korában élünk." A baj azzal folytatódik, hogy az út fordítva járhatatlan: a mennyiség soha nem változik át minőséggé. Ugyan vajon mekkora összeg kell az erszényes farkas, vagy a dodó galamb fóltámasztásához? A Gaia, Földanyánk végtelenül bonyolult egyensúlyrendszerének helyreállításához? Az ózonlyuk befoltozásához, az oxigéntermelés, a nyomelemek körforgása, stb. gondjainak megoldásához? Vagy a konzumidiotizmus fölszámolásához?

Marx híres értéktörvényében azt állítja, hogy az érték kizárólagos forrása a munka. A nagy pénzcsinálók immár az értéktelenség törvény alapján dolgoznak. Az ő pénzük olyasmiből készül, ami a lehető legtávolabb áll a munkától. Nincs aranyalapja, árufedezete, a legszaporábban önnemzéssel, kamat- ból/uzsorából, bennfentes üzérkedésből és spekulációból keletkezik. Már nem is bankó, hanem jel a virtuális világ virtuális adatáramában. Végső értelme a globális naplófőkönyvben, ahol az átváltások összegződnek, maga a megfoghatatlan, a Nulla.

63