Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Czakó Gábor: Beavatás (Álom; Antikrisztus)
Űr is elmosolyodik, ilyenkor negyven esztendőre összeomlanak a brutális diktatúrák és az alattomos demokráciák. Kérdést éreztem, hogy akarok-e továbbhaladni. Lágy, zöld sövényt láttam magam előtt, mögötte fényt sejtettem és örökös békét. Átléphettem volna rajta, tudtam, hogy enged. Ott, túl, már nincsenek iszapáradatok, üldözők, gyilkosok. Tudtam, hogyha áthaladok rajta, Ott leszek, ámde többé nem térhetek vissza. Sokáig haboztam, miközben zajlott bennem egy benső beszélgetés, aztán visszatértem. A szörnyálmok többé nem kísértettek. S bár látható jele ennek akkor még nem volt, de éreztem, hogy meggyógyultam. Antikrisztus A gazdaságkori ember szabad. Senkinek az uralmát nem ismeri el önmaga fölött. Szabadságát alkotmányok, emberjogi bizottságok, nemzetközi egyezmények vigyázzák saját jól fejlett önérzete mellett. Azonnal fölcsattan, ordít, pert indít, ha valaki az ő kertjében sétál. Gondolom, ennyiből kitetszik, hogy emberünk alattvaló, pontosabban: rabszolga. Imádott ura nem hagy időt barátaira, családjára, még saját lelkére sem. Legföljebb valami soványka hobbit űzögethet. Ez a fölség nem ember, nem eszme, nem állat. Lejjebb kell kutatni kilétét. A roppant egyszerű egyedeknél valaminő Dologban fetisizálódik, a csiszoltabb elmék azonban átlátnak a Dolgok uralmán, és tudják, hogy a világ fejedelme több a kocsinál, a villánál, a bankjegynél, a világkörüli utazásnál. A nagyúr megítéli, hogy mit ér egy nyúlszőrkalap, s hozzá képest egy etióp gyerek, egy nanotechnikai találmány, egy Lloyd főrészvényes. Mindent magába olvaszt, minden minőséget mennyiséggé változtat. Hölgyeim és Uraim, gondolom, világos, hogy a pénzről beszélek. A pénz alacsony sorból származik, hiszen eszköznek született, de a Világ Fejedelme lett. Belőle erednek manapság a Dolgok, a hatalom, jogok, az életcélok. Hogy töprengésünk másik szálát is ide gombolyítsam, az antikrisztus kilé- te-mibenléte az egész kétezer éves keresztény történetet izgatta. Ez a sátáni szörnyeteg János Jelenéseiben a tengerből előbukkanó vadállat: ,fiét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek.” Továbbá „a sárkány - mármint az ördög -, neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. Úgy látszott, mintha egyik feje halálra volna sebezve, de meggyógyult." Egy szárazföldi vadállat is támadt, amely „rábírta a fold minden lakóját, hogy imádja az első vadállatot." Nagy csodajeleket művelt, melyekkel megtévesztette a föld lakóit. Mindenkit kötelezett arra, hogy viselje a vadállat jelét, ami a 666. Még egy idézet János apostoltól: ,A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. (...) Ezek egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat rendelkezésére bocsátják." Vagyis olybá tűnik, hogy a vadállatnak nincs saját ereje; rá61
