Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Tárnok Attila: Salman Rushdie Sátáni versek
és a bérház ügyeit az asszony, Hind kezeli. „(Hind) el kellett viselje az emigráció minden nélkülözését és megaláztatását (...) Örökre bezárták őt ebbe az Angliába, szüló'faluját soha nem láthatja viszont. - Anglia - mondta egyszer a férjének - a te bosszúd, amiért nem hagytam, hogy a perverzióidat rajtam kiélhesd.”36 Továbbá „az egészben a legrosszabb, hogy ennek az ördögi szigetnek a mérge megfertőzte az ő kicsi lányait, akik úgy nőttek föl, hogy nem hajlandók használni az anyanyelvűket.”37 Rushdie jellemábrázolása tele van humorral, amely általában abból táplálkozik, hogy a szereplők nem ismerik föl saját helyzetük abszurditását, és a megszállottságig ragaszkodnak az új társadalomban félreértelmezett szerepükhöz. Ennek a téves önmeghatározásnak a paradoxona helyzetiróniaként végig jelen van ábrázolásukban. Vijay Mishra a regény fogadtatását tárgyalva kijelenti: „A Rushdie-t elítélő fatwa nem Iránból indult el, hanem a diaszpórából, Bradfordból.”38 Az ázsiai bevándorlók két fronton érezhették magukat megtámadva: emigráns léthelyzetükben, továbbá eredeti hitükben, mely hithez pedig nehézségek árán is ragaszkodni kívántak, mint a szinte egyetlen biztos ponthoz kitaszítottságot megtapasztaló életükben. „Sérelmüket azonban nem annyira a szerző felé, mint inkább kiadója, a Viking/Penguin Books felé irányították. Követelték, hogy a könyvet vonják vissza a piacról, és fizessenek kártérítést a muszlim közösségnek az őket, ért szentséggyalázás miatt.”39 A regény iszlám-, illetve diaszpóra-értelmezése körül fellángoló vita sikeresen lecsendesítette, majd az évek során teljesen elhallgattatta a sérelmeire orvoslást kereső közösséget, jóllehet az iszlám hívők által megfogalmazott szentségtörés vádját a regény elemzői soha nem tudták sikeresen kivédeni. Kérdés marad, hogy a nézetek teljes kibékítése lehetséges-e egyáltalán. A regény két megközelítése, „az esztétikai és a vallási, annyira ellentétben állnak egymással, hogy nem született kielégítő megoldás a különbségek kiküszöbölésére. (...) A Sátáni versek számos olyan diskurzusnak adott teret, amelyek egymással minden tekintetben összeegyeztethetetlenek, (...) mivel nincs olyan mindkét nézetet felülíró törvény, amely mindkét nézetnek egyenlő pártatlansággal és érvényességgel adna helyt.”40 Rushdie, talán hogy alátámassza elkötelezettségét a diaszpóra-lét motívuma iránt, néhány évvel a Sátáni versek kavarta vihar után közreadott egy novellás kötetet East, West címmel. Az elbeszélések művészileg sem kiemelkedők, és valószínűsíthető, hogy a Rushdie-ellenes tábort sem győzték meg a szerző ártatlanságáról. Talán nem véletlen, hogy a Sátáni versek, mely regény valóban briliáns, esztétikai értelemben sikeres mű, a mai napig nem látott napvilágot magyar fordításban. A regény — vitathatatlan stiláris és nar- rációs értékei mellett - valóban áthág egy bizonyos etikai kódexet: embertársaink meggyőződése szigorúan tiszteletben tartandó, amennyiben az nem törekszik más világnézetűek sérelmére. 463