Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Sághy Miklós: Wittgenstein késői filozófiájának metaforaelméletéről
kai hatásokat (pl. meggyőzés, gyönyörködtetés stb.) váltson ki, melyekre a szó szerinti nyelvhasználat nem képes.6 Wittgenstein pontosan ezeket a nem egyértelmű, értelmi homályt gerjesztő nyelvhasználati funkciókat akarta megszüntetni, kiküszöbölni, hogy a logikailag áttetsző', egyértelműségekre épülő nyelv ideáját elérje. Késői munkáiban azonban Wittgenstein felszámolta a szó szerinti és a metaforikus éles szembenállását. A használatelv alkalmazásával ugyanis a nyelv szó szerinti és metaforikus alkalmazásait a társadalmi tevékenységek (nyelvjátékok) különböző, de egyenrangú funkcióiként határozta meg. Más szavakkal: a metaforák használatát ugyanúgy nyelvjátéknak tekintette, mint a szó szerinti kifejezések használatát. Például a ’kövér’ és ’sovány szavak metaforikus használata kapcsán a következőket olvashatjuk: „Adottnak véve a ’kövér’ és a ’sovány’ szót, inkább arra hajlanál, hogy azt mondd, a szerda kövér és a kedd sovány, vagy pedig fordítva? (Én határozottan az első felé hajlok.) Eltér itt a »kövér« és a »sovány« jelentése a megszokottól? - Más a használatuk.”7 A szó eredeti jelentése nem kerül konfliktusba a metaforikus jelentéssel, hanem úgy írható le eltérésük, mint ugyanazon szó két különböző használata. A metaforikusnak a szó szerintihez, a szó szerintinek pedig a metaforikushoz közelítése, vagy talán helyesebben: egyértelmű megkülönböztetésük kritériumainak eltörlése, Wittgenstein késői munkásságát a metafo- rikusság ún. romantikus elméletével teszi rokoníthatóvá. A romantikus megközelítés nagy vonalakban arra a tizennyolcadik, tizenkilencedik századi elképzelésre vezethető vissza, mely szerint a metafora a nyelvnek nem származtatott, marginális formája, hanem éppen ellenkezőleg: a metaforikus működésmód a nyelv alapvető jellemvonása, és ebből következően nem vonható éles határvonal a nyelv szó szerinti, illetve metaforikus használata közé. Wittgenstein korai és késői munkásságát a nyelv metaforikus működésmódjához való viszony tekintetében röviden talán úgy lehetne összegezni, hogy a klasszikus elméletet felváltja a romantikus megközelítésmód. Vagy még egyszerűbben: A Logikai-filozófiai értekezés-ben nincsen helye a metaforáknak, kizárólag az egyértelmű, szó szerinti jelentésnek, míg a Filozófiai vizsgálódások-ból kiolvasható egy implicit metaforaelmélet, mely a használatelvnek van alárendelve. Mi jellemzi Wittgenstein késői filozófiájának metaforaelméletét? A Filozófiai vizsgálódások című mű második fejezetében körvonalazódó metaforaelmélet az aspektus fogalmának vizsgálatán keresztül látszik meg- ragadhatónak. Wittgenstein az aspektus fogalmát a látás működésmódjának leírásakor alkalmazza, és azt a jelenséget jelöli vele, melynek során ugyanazt a tárgyat például eltérő fényviszonyok közt, egymástól teljesen különböző tárgyakként látjuk. „Látom, hogy nem változott meg; és mégis másképpen látom. Ezt a tapasztalatot nevezem »egy aspektus észrevételé«-nek.”8 Egy aspektus észrevétele az „úgy látás” (seeing as) képesség segítségével valósulhat meg, mely képesség lehetővé teszi számunkra, hogy valamit valami másként lássunk, úgy vegyük, mintha az valami más volna. Aki e másként látásra, vagyis az aspektusváltásra nem képes, azt aspektusvaknak nevezi Wittgenstein. Az aspektusok látásának képessége lényegi rokonságot mutat a szó jelentéseinek megélésével, különböző jelentésaspektusainak felismerésével: a 454
