Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Dan Rhodes: Szutyok
laktak vagy egyetemre jártak, úgyhogy az anyjuk nem volt járatos az ügyeikben, alig volt hát közlendője róluk. Még most is félt azoktól az essexi ablakoktól. Rút álmokban törtek rá, és gyötörték. Igazából olasz földön sem érezte magát biztonságban. Folyton azt képzelte, hogy utána jönnek, kinyomozzák, hol van, és befejezik a munkát, amit elkezdtek, már csak hiúságból is, hiszen meg is fenyegették, mikor vérzó' karral kirohant a pajtából. Azt vágták a fejéhez, hogy nem tudja, mihe mászott bele, és igazuk volt. Igyekezett állandóan úton lenni, de mindig attól félt, hogy belebotlik egy ismeró'sbe, és akkor ló'ttek a rejtekhelyének. Az öregember lába közé a család barátaival történt két véletlen találkozás hajtotta, melyek három nap leforgása alatt játszódtak le, miközben Firenzében ló'dörgött, ami egyébként jól bevált helye volt lányok felcsípésére. Olyan mesékkel etette ókét, amelyek összhangban voltak az anyjának előadott hazugságokkal, hátha találkozásuk híre eljut a szüleihez is, és a szót gyorsan a Dómra fordította. De kiverte a hideg verejték. Rengeteg filmet látott, amelyekben bosszúszomjas bűnözök embereket üldöznek a világ végéig, és pánikba esett. Hazamenni túlságosan kockázatos volna, az meg csakugyan ugrás lenne a sötétbe, ha olyan országba megy, amelynek nem ismeri a nyelvét, és ahol kevésbé hihetóen adhatja ki magát bosnyáknak, aid a kertek alatt vándorol egyik helyről a másikra. Félt a haláltól, és az öregembernél biztos fedél volt a feje fölött. Akárcsak a dílerkedést, az öregembernél töltött időt is saját diadalaként könyvelte el. Arra gondolt, mások milyen keményen kénytelenek megdolgozni azért, hogy boldoguljanak az életben. Mindig gúnyolódott azokon, akiknek rendes munkájuk volt, ő meg heti néhány perces szolgáltatás árán napestig tartó mosogatástól, teherautó-vezetéstől, olaszok angolra tanításától, baromfis rekeszek ki-be rakodásától, fogaskerék-árusítástól vagy ablaktalan helyiségekben végzett ládapakolástól menekült meg; mindattól, amit a rendesen dolgozó emberek csinálnak, hogy kifizethessék a lakbérüket meg a számláikat, és teljen nekik ennivalóra. Nem esett nehezére az itteni munkája, ezért is fogadta el az öregember ajánlatát olyan készségesen. Könnyűnek és egyszerűnek tűnt, és semmivel sem ítélte rosszabbnak, mint ha a kollégiumban elveszít egy játszmát, és meg kell ennie a gecis kekszet. Jobban mondva nem tudta, milyen az, mert ő sohasem veszített a „ki eszi meg a gecis kekszet” játékban. Akárhogy is, mindenképp jobb így, mint dolgozni. Mindamellett az a gondolat kezdett motoszkálni benne, hogy odébb kéne állnia. Bár nem volt kedve meghalni, egyre többször jutott eszébe az otthona. Timoleon Vieta majdnem hazaért már. Farka felmeredt a levegőbe, kisebesedett lábait fürgén rakta egymás elé az úton, melyről majd leágazik egy ösvény a gazdája házához. Sajgott az egész teste, de nemsokára otthon lesz, leülhet a gazdája lábához, aki majd megsimogatja, és megeteti egy púpozott tál ennivalóval. Egyszer csak megállt mellette egy lakóautó. Kiszálltak belőle néhányan, és csalogatni kezdték. Pár falat ennivalót dobtak eléje, szárazkenyér-szelete- ket raktak az autó padlójára, ő meg felugrott, hogy megegye. A tolóajtó becsukódott, az autó tovább indult északnak, a benne ülők örültek, hogy lesz egy jó kis kutyuskájuk. Fordította Molnár Miklós 442
