Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Josef Winkler: Holttest, ami a családját figyeli
JOSEF WINKLER Holttest, ami a családját figyeli Josef Winkler (50) egy parasztudvarban nőtt fel a Drau völgyében található Kameringben. Iskolai tanulmányai befejezése után többek között az Eduard Kaiser Kiadónál, és 1973-tól 1982-ig a klagenfurti Művelődési Tudományegyetemen dolgozott. 1982-tól szabadon alkotó író, aki itáliai, németországi és indiai tartózkodásai után most ismét Kárntenben él. Az író sok irodalmi díjat kapott: pl. Anton Wildgans-díj (1980), Osztrák Irodalmi Méltányossági Díj (1992), Bettina von Arnim-díj és más német díjak, mint 1994-ben a Theodor Fontane Irodalmi Támogatási Díj, a Berlini Művészeti Akadémia díja vagy a Bodensee Irodalmi Díj (1999) és Stoess-díj (2000) és végül a fölöttébb tekintélyes Alfred Döblin-díj. Kärnten tartomány részéről további megtiszteltetésekben részesült: Josef Winkler megkapta Kärnten Tartomány Éves Irodalmi Ösztöndíját (1996), 1980-ban a Támogatási Díjjal 2001-ben a Méltányossági Díjjal tüntették ki. Eddig számos regényt adott ki: „Menschenkind” /Embergyerek/ (1979), „Der Ackermann aus Kärnten” /A kärnteni földműves/ (1980) és „Muttersprache” /Anyanyelv/ (1982) - „Das wilde Kärnten” /Vad Kärnten/ néven foglalta őket össze -, továbbá „Die Verschleppung” /A késleltetés/ (1984), „Der Leibeigene” /A jobbágy/ (1987), „Friedhof der bitteren Orangen” /Keserű narancsok temetője/ (1990), „Das Zöglingsheft des Jean Genet” /Jean Genet növendékfüzete/ (1992), „Domra” (1996), „Wenn es soweit ist” /Ha eljön az ideje/ (1998) vagy a „Natura morta” (2001). 2001 nyarán a „Blutorange und Heiligenschein” /Vérnarancs és glória/ című színházi darabbal a közönségnek először kínálták fel a lehetőséget, hogy Josef Winklert színházi darabok írójaként is felfedezzék; és Grazban a „Steirischen Herbst” /Stájer őszt/, 2002-ben a „Tintentod” című művének ősbemutatóját tartották. A történetek a „Leichnam, seine Familie belauernd” /A holttest, ami a családját figyeli/ című könyvből származnak, amit a Suhrkamp Kiadó adott ki. Te hűtlen öngyilkoslélek, Te! Egyszer, mikor Velencéből éppen hazaérkeztem a vonattal Klagenfurtba, megtudtam, hogy egy francia szociológus egy halom könyvet a mellkasához szorítva a halálba ugrott. Elképzeltem, hogy a testemhez nyomom/szorítom Genet regényeit, Hans Henny Jahn Part nélküli folyó című művét, és egy fagyos téli napon a villachi vasúti hídról a félig befagyott folyó vékony jegére ugróm. Nem kétlem, lógtam, hozzáragadtam Canetti és Camus, Genet és Hans Henny Jahn mondataihoz, Cioran, Kafka és Friedrich Hebbel mondata402
