Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Herma Schotkovsky-Storfer: Ment. És jött! (vers)
HERMA SCHOTKOVSKY-STORFER Ment. Es jött! O, Dolores, kedves drága Barátnőm! Olyan sokat szeretnék mondani neked! Szeretnék nyomban kérdezni valamit! Nem vagy itt. Többé nem. Soha többé! Nem, ez nem így van! Azok szívében, akik szerettek, ott vagy! Jóllehet egészen messze mentél, mégsem vagy annyira messze! Erezlek! Látlak!!! A gyászkeretes fotón, amelyről megidézlek. Tarka virágok ernyője alól, szép zöld levelek közül nevetsz rám! Nevess csak! Szépséges szép nevetésed boldoggá tesz! Hál’isten megörökített ez a fénykép! Dolores Vieser Aichbichlert senki nem pótolhatja! Nem ismerek embert, aki csak kicsit is hasonlítana rá! Szívjóságban. Bölcsességben! Tiszteletreméltóságban! Szeretetreméltóságban! Mélységes mély hitében. Aggályok, csalódások, terhek, nehézségek, fájdalmak, mind-mind belefértek hitébe. Elviselt minden sorscsapást, minden megaláztatást, minden lealacsonyítást A fénybeesésig! Teste az évek múltával mind gyöngébb és gyöngébb lett. Elérte a legmagasabb kort! Ameddig még az parancsolt, ameddig még az uralkodott, szeretete az unokái iránt még a konyhába kényszerítette, állt mankójára támaszkodva a tűzhely mellett, főzött unokáinak. És már túl volt a kilencvenen! 389
