Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Árkádiában élt ő is
szeszélyes jegyzőfüzete, az Oumiarium minden titka sem tárult még fel előttünk, nem is beszélve testes prózájáról. A kérdésre részletezőbben most nem felelünk, mert Faludi Ferenc születésének 300. jubileuma alkalmából néhány kiadatlan dokumentummal szeretnénk megvilágítani nem csak utolsó esztendejét, de annak végső óráit és perceit is. Ezeket xeroxmásolatban Szombathelyről kaptam, Lőcsei Péter kollégánktól, a Savaria-tudomány tehetséges és eredményes művelőjétől, aki az MTA Könyvtárában lapozott rá a kis „halotti gyűjteményre”. Ez a Faludiana. A szombathelyi püspöki levéltárból (feltehetően másolatban) jutott budapesti őrzőhelyére. A latin szövegeket Kiss Farkas Gábor, József Andrea és Zalán- Lipák Sára egyetemi hallgatók fordították magyarra; a könyvtármaradvány jegyzékének átírója is Kiss Farkas tanár úr. A jórészt német nyelvű árvaházi leltárjegyzék fordítója Heiser Krisztina és Kovács Adám Boldizsár; ennek a hosszabb szövegnek a közlésétől azonban most eltekintünk. íme csak ízelítőül belőle néhány tétel. Van itt „öreg zsebkendő”, „használt bőrnadrág”, „viseltes mellény”, „réz zsebóra”, „papírvágó olló”, „kis közönséges írószerszám”; és egy csomó kávés-készség: ,kávédaráló”, „két pár kávés és egy pár csokoládés csésze”, ,fehér cserép kávéskannácska”,,közönséges kávéskanál”, „pléh kávézóalkalmatosság”. Vannak továbbra „kis képek keretben, üveggel és üveg nélkül”. Harminc darab volt belőlük. Szentképek lehettek. A leltár bizonyára azért nem szegényesebb, mert Faludi Ferenc a rohonci szegényház Felelős vezetője, elöljárója volt. Egész életét végigdolgozta. Nem ment nyugdíjba, amíg hetvenhatodik évében, 1779. december 18-án reggel szemét le nem zárta a Halál. 1. Faludiana A szombathelyi püspöki levéltárból Szentséges és tiszteletreméltó Szentszék, legkegyelmesebb és legtisztelendőbb urak! A napokban Faludy Ferenc főtisztelendő úr - nem egészen huszonnégy órával azután, hogy folyó hó tizenhetedik napjának estéjén vért hányt, másnap reggelre kelvén pedig ágyában gutaütötten bevégezte, és miután ugyanaznap este öt óra felé fölvette az utolsó kenetet - életének hetvenhatodik évében csendesen kilehelte lelkét. Végrendelet nem maradt utána, azonban méltósá- gos báró Shellen a rendházba látogatva a levelemhez csatolt iratokban tanúsítja, hogy az elhunyt neki, valamint Iacobus Mersics főtisztelendő atyának - utóbbi szentelt engem pappá kegyelmesen a vasi körzetben - azt mondta és egyszersmind kérte is tőlük, hogy a temetési szertartás költségeit egyenlítsék ki a hagyatékában található ötven aranyforintból. A káptalan testvér bizonyságtételét még nem tudom csatolni, ő ugyanis Csajtára ment ma - amit én nem elleneztem -, ahová gyóntatni hívták, és három napnál hamarább nem tér vissza. A hivatalos teendőket Joannes Schvaitzer vizsgálóbíró vette át, a 382
