Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Serdián Miklós György: Karukéra & Madinina; A Lukács György Szivar Klub

Nem viccelnek: reggel hétkor kezdik, amikor itt rendesen kivilágosodik. Mert az Antillákon az éjszaka korán köszönt be és a nappal késó'n kezdődik.

Kávé persze még nincs, ahhoz túl korán van. Ki kell menjek a sarki bisztróba, ahol a fehér francia tulajdonosnő szolgál fel, aki magán kívül lesz attól a ténytől, hogy nem akarok croissant enni.

Megsajnálom. Tényleg teljesen kizökkentve látszik a lelki egyensúlyából. Inkább eszem egyet a kedvéért.

A délelőtt hosszú és a Porte d’Enfer (a Pokol Kikötője) után, ahol teljesen egyedül vagyok, a következő említésre méltó hely a Sainte-Anne-i főtéren álló templom lesz, amiben nincs persely.

Kivésték ugyan a helyét, de még nem falaztak be újat.

Délután már Basse-Terre-en a Riviére Salée-n újra átkelve (a Sósvízű Folyón, szó szerinti fordításban, ami persze nem más, mint maga egy keskeny tengersáv), a Plage Caraibe lesz a helyszín.

Éppen sokan vannak azok, akik nem csinálnak semmit. A hivatalos 26%- os munkanélküliség, amiben egyébként az amúgy szerény minőségű Guide Vert (Zöld Útikalauz) és a CIA ország-értékelője megegyeznek, élő adásban jelenik meg.

Egy dzsoggingos fekete kiterülve alszik. Napszemüvegben és rasztás sipkában.

Mellette üres borosüveg fekszik, gurulásra készen.

De semmi sem mozdul - fülledt tespedtség és álmosság érződik.

Mindenhol emberek ülnek, és szemmel láthatólag senki sem siet sehová.

Maga Basse-Terre, a főváros - állítólag a templomáról híres -, és említésre méltó egy hotelnak álcázott kupleráj szőrös tulajdonosa. Ritkaságszámba megy a szőrös néger.

Olyan árat kér egy mocskos szobáért, amit a tengerparti középkategóriás szállodában szokás. Miután nemleges választ kap az ötletére, csak annyit mond - ártatlan gyermeki mosoly kíséretében „C’est pas grave." (Nem vészes.)

Megfejthetetlen marad számomra, hogy mi nem vészes és mi nem gond?! Az ő pofátlansága vagy az, hogy nem veszem ki a poloskagyanús lyukat - mindez örök rejtély marad.

Csak ő a megmondhatója egyedül, hogy mire is gondolt valójában, ha gondolt egyáltalán valamire.

Mert igazság szerint a pénz se nagyon érdekelhette, különben elkezdett volna alkudni önmagával vagy legalább egy történet mellett ötleteket gyártani, hogy miért is jó a hely, vagy a kapcsolt szolgáltatás kárpótolni fog.

Nem tette.

A rádióban a Chicas del Sol szól, ami egy távoli világ üzenete, hisz Franciaországban vagyunk és Kuba innen minden szempontból messze van.

A Havannai napló Asíája ebben a zenekarban játszott.

ALibrairie Antillaise könyvesbolt bejáratára Hector Poullet Jiréyol" nyelvleckéinek hirdetése került fel, aki röpke 20 órában ad ízelítőt a non-créolop- hones (a nem kreol) anyanyelvűek számára.

343