Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Vass Tibor: Vakon_docjaim Zinocskához (versek)

hagyná, hogy ellegyünk a másik nő illatával, de én is titoktartó vagyok, a nő titoktartója,

a párom olyan, vele együtt lehetne szagolgatni azt az illatot, olyan megértő,

de nem szabad ennek az illat-dolognak kitudódnia.

Lábujjhegyre áll, átölelem, a hajába szagolok,

a derekához érek, átesem egy határon, egy olyan határon esem át, ahonnan igazából nincs visszaút,

műút, vagy föld, nem vezet vissza régi-magamhoz semmi,

olyat érzek, amikor a derekát,

mintha a kertem ölelném át,

az alakja a kertem ösvényeire emlékeztet,

ott járok, amikor a derekán,

s a derekán járok, amikor a kertemben.

A párom majd azt kérdi,

miért járkálok föl és alá, látszólag indokolatlanul,

mint egy mamlasz a kórházi folyosón,

nem mondhatom, hogy járkáljon velem,

jöjjön szorosan mögöttem,

érezze az anyagom, a folyosó-alakot,

pedig a párom megértené, olyan a párom, megértő, tapintatos,

hagyná, hogy ellegyünk a másik nő alakjával, műből, igazából.

('Vakon_A testemhez bújik a teste.doc)

A testemhez bújik a teste, ha kilógok otthonról, mi már rég nem alszunk így a párommal, nem is tudom, aludtunk-e így valaha, huzamosabb ideig, mellkasomon a feje, ölel engem és hagyja, ha kilógok otthonról, öleljem így.

310

Bújj ide, fordulj meg, elmondja a kívánságait,