Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Veszelka Attila: Debussy prelüdök (versek)

megállóit, s nyújtotta tenyerét. Arcom megnyúlt a nemtelen gesztust megértve, bár némi pénzt, beláttam, eme színjáték megért, hisz itt a sír, kétségtelen,

hol egykoron Picasso, Jacqueline, Cocteau, Férat és Max Jakob állottak barátjuk hantjain borongva, s most éppen én (a fickó végül is öt france-t kapott).

Váltakozó tercek

Bátyám emlékének

Csaba vezette akkor délután a négyüléses Cessnát, július volt, pokolként izzott a Nap, jobbján,

a másodpilóta székében, én ültem, s a szemem folyton könnyezett, a város felett heves légörvények dobálták a könnyű kis repüló't, míg kiértünk a Maros-torok fölé, hol Csaba már csak egyhelyben körözött,

és figyelmeztetett, jobb lesz, ha két kézzel tartom az urnát, mert a légcsavarszél eró's, könnyen a vezérsíkba csaphatja, így hát jobbjával inkább fogta a nyitott ablakot,

(épp elérte) s a szarvkormányt ballal

egyensúlyozta (nem volt egyszerű), míg én könnyezve szórtam a hamvadat (pár porszem remegő' kezemre tapadt).