Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: Dobozytól Delimánig
húzott tatárszemű Delimán keményen kivágtat a felhős ég alól: mindjárt elhagyja a kopár, kietlen dombot, mint ahogy el kellett hagynia Cumillát is, aki a dombtetőn menyasszonyi ruhában ünnepli-gyászolja első és utolsó „öszve- jüvés”-üket. Vitézség s szerelem dilemmáját a csatákba visszahívott Delimán- nak így kellett megoldania. És Cumilla sorsa is elrendelve: várja a bőrpohárba, a szórnakba cseppent halált hozó sárkányvér-maradék. Aki egy kicsit is olvasta a Szigeti veszedelem XII. énekét, megért a képről mindent, és gyönyörűséggel merülhet el szemlélésében. Sarlós Endre a biztonság kedvéért a XII. ének 47. versszakát is elhelyezte afféle képmagyarázó vignettaként a kép alsó traktusában, Delimán kengyeles lába alatt: Nem késék sokáig Delimán azután, Cumillához mégyen, szüvében hordozván Nagy örömét és hamar ott lenni kíván, Az hon Cupidónak vetett hálója van. Ez a versszak Cumillának Delimánhoz írt szerelmes levelét követi; és még három szakasszal odébb van az „öszvecsingolódás”, nem is szólva Delimán nagymonológjáról (90-95. versszak), amelyben indokolja „szív” és „tisztesség” dilemmáját', és amelyre Cumilla is hat szakaszban válaszol (98-103). Ha a Sarlós-festmény „képi idejét” úgy értelmeztem, hogy az elvágtató Delimán kettőjük Golgota-dombján hagyja Cumillát, ez a 47. versszak nem egészen illik ide. Arról lehet szó, hogy Sarlós mester eredetileg Delimán örömét akarván érzékeltetni, már talán a kép megfestése előtt kiválasztotta ezt az idézetet, amely aztán mégis erre a baljós látomásra került. Pedig ide éppen más illene; a Delimán-dilemma, a 89. versszak: Mit csináljon tatár? Ide vonz tisztesség, Oda Cumilláért, mint kénkű, szüve ég; őbenne hadakozik két nagy ellenség, Melyek közül győzé végre az tisztesség! Ez a filosz-spekuláció mégsem biztos, hogy igaz. A festőnek ugyanis cselekményes Zrínyi-locust kellett választania, hogy a Cumilla-Delimán történet szöveggel szemléltethető, ecsettel elmesélhető legyen. A „Nem késék sokáig Delimán azután, / Cumillához mégyen, [...] / [...] és hamar ott lenni kiván” pontosabban megfelel ennek a kívánalomnak, mint az általam ajánlott „baljós látomás”. Sarlós Endre a szigeti vármaradvány mai jelképét, a kései óratornyot is elhelyezte a Delimán-festményen. Ez az „imitációs” gesztus a XVIII—XIX. századi zenélőórákra festett ostromképeknek és alighanem Konrád Ignácnak jár, ő ugyanis nemcsak „emblémaként” szerepelteti: a Kirohanás és a Megdicsőülés nagy tablójának jelenetei a barokk óratorony fölött és bástyái alatt játszódnak. A Sarlós -Delimán egynemű, látványos, mozgalmas, szuggesztív műalkotás. „Imitációi” sajátképévé lényegítettek, a kompozíció pontosan térkitöltő, a tetszetős tónusú színek pompázón eltaláltak. A Sarlós-művet Laccatarison kívül összevethetnénk Zrínyi nem nagy számú illusztrátorainak műveivel is. 287
