Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: Dobozytól Delimánig

KOVÁCS SÁNDOR IVÁN Dobozytól Delimánig A Zrínyi-illusztrációk és Sarlós Endre „Delimán"-jának kontextusa Az illusztráció szinte írásbeliségünk kezdetétől végigkíséri a magyar irodal­mat Az egymásrautaltság a középkortól Zichy Mihály, Martyn Ferenc, Borsos Miklós, Udvardi Erzsébet munkásságáig megszakítatlan. Iróklasszikusaink a XIX. században szinte mind megkapták képzőművész-értelmezőiket, és tör­ténelmi festészetünk is ecsetjére vette a „fegyvert s vitézt”, Árpádtól Rákócziig. Zrínyi Miklóshoz azonban későn nyúltak az illusztrátorok. Ennek oka az, hogy Zrínyi 1651-ben a maga allegorikus képmásával jelentette meg Syrena- kötetét, és 1660-ban is úgy adatta ki az öccsével horvátra fordíttatott verses­könyvet, hogy velencei rézmetsző-officinában rendelt hozzá öt illusztrációt. Ezek egyike, az Arianna sírása jelentékeny XVI. századi olasz mester Tasso- illlusztrációjával rokon. A Zrínyi-verseskönyv címe rejtelmes: Adriai tengernek Syrenaia groffZri- ni Miklós (Bécs, 1651). A Syrena, a szirén a címben a költőt, az énekest jelenti. Ahogy az olasz Tasso és Marino nevezte magát a Tirrén-tenger szirénájának, s ahogy ők emlegették Vergiliust, mint dicső régi szirénát (Ja gloriosa Talma sirena”), akképpen tekintette magát Zrínyi is az Adriai tengerrel meghatáro­zott Magyarország költőjének. De Syrena volt már Balassi Bálint is. „Vagy Syren, vagy Circe, vagy magyar Amphion” - énekelte róla felfedezettje és köl­tőtársa, Rimay János. Hallatlan öntudatra vall, hogy verseskönyvében Zrínyi Miklós önmagát illusztrációval szemlélteti. Subarits György rézmetszetén a szöveges címlap­pal szemben látjuk: a páncélba öltözött katonaköltő büszkén hajózik célja felé. A hajó árbocfáján jelmondatának szalagja kanyarog („Sors bona nihil aliud” - Jó sors, jó szerencse, semmi más!); a dagadó vitorla a könyv címét feszíti a szélbe. A hajóorr fiatal férfifejet formáz: talán Vergilius, az Aeneis költője. A hátsó kormánylapát sziluettje egy öregemberé: ez meg Homérosz, az Odüsz- szeia és az Iliász írója lehet. Vergiliust lírai verseivel, a bucolicumokkal együtt volt szokás kiadni, és Zrínyi is így illesztette eposza elé és mögé fiatalkori költeményeit. A Syrena díszcímlapján tehát három költőfejet is látunk. Őket csábítaná a Zrínyi hajója előtt a tengerben játszadozó két szép szirén. Zrínyi Miklóst, mindenekelőtt, hiszen Homérosz hős Odüsszeuszát már „megállította futásá­ban” (ahogy Arany János mondja) Kirké, Vergilius Aeneasát is megpihentette ölében Didó. És a Tasso-eposz, a Megszabadított Jeruzsálem Rinaldója sem járt másképp: őt Armida ragadta magához. Oly hevesen, hogy a dicső lovag ­277

Next

/
Oldalképek
Tartalom