Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Alexa Károly: Írók..., írjatok... remekműveket... I.
világból, melynek perspektíváját a nagy Sztálin tárta népünk s az emberiség elé. Olyan hősökre van szükségünk, kiknek legnemesebb tulajdonságaiban magára ismer a magyar munkás, olyan példákra, melyek egyszerre ismerősek s mégis a jövendő még csak most sejlő fényében ragyognak. A szovjet írók azért kísérelhetik meg egyre több reményével a teljes sikernek a nagy Sztálin írói ábrázolását, mert egyre több sztálini hőst tudnak ábrázolni. Meg kell alkotnunk nekünk is a sztálini ember alakját.” „... a Szovjet-Magyar Barátság Hónapja vendégei között van Iván Fjodo- rovics Pányin mozdonyvezető is. Pányin nemcsak arról nevezetes, hogy amikor a fasiszta hordák Moszkvát fenyegették, akkor a harckocsik szállítását varázslatos iramban biztosította. Pányin úgy lett vasúti fűtőből élmunkássá, hogy meglelte a módját, hogyan lehet a mozdonyon úgy elvégezni a javításokat, hogy ne kelljen megállítani mozgását. Dalolj, költő! Dalolj, Pányin mozdony- vezető tanítványa. Daloddal bizonyozd (?), hogy két világ, a pusztuló régi és az épülő új között is lehet úgy dalolni, hogy hibáink miatt nem kell megál- lanunk, nem kell elhallgatnunk.” Bóka László, 1950-53. A pozitív hős mint nem csupán esztétikai kategória „Mi értendő pozitív hősön? Pozitív hősön a szovjet irodalomban olyan modern hősöket értenek, akik a szocialista ember típusát példamutató módon testesítik meg; akiben a szovjet embert jellemző vonások — hazaszeretet, a nép iránti hűség és felelősségérzés, a közérdeknek az egyéni érdek fölé helyezése, a szocializmust, a kommunizmust építő munkának, mint az élet legfőbb értelmének és értékének felfogása, a kommunizmus győzelmébe vetett hit, céltudatosság, alkotó tetterő stb. - magas fokon kristályosodtak ki. A ’hős’ kifejezés a szovjet irodalomban nem csupán irodalmi terminológia. A világirodalomban legmagasabb fokon a szovjet irodalom alkotta meg a pozitív hőst, mint ahogy a szovjet rendszer alkotta meg a világtörténelemben az élenjáró szocialista hős típusát. A szocialista pozitív hős a Bolsevik Párt, a szovjet rendszer, Lenin-Sztálin gyermeke — a világirodalomban eddig soha nem ismert emberi-erkölcsi nagyság.” Losonczy Géza, 1951. Az új idő új emberének „emberi érzelmei” „Mondhatjuk-e, hogy mai életünk hősei soha egy pillanatig nem vívódtak magukban, hogy emberi érzelmeik, - szerelem, vágy, félelem, hiúság - nagy megpróbáltatások - önfeláldozás, kín és halálgondolat, soha nem érintették meg őket, soha nem kellett szembenézniök magukkal, nehéz küzdelemben nem kellett legyőzniük egyik vagy másik gyengeségüket? Aki úgy látja az ember és az eszme viszonyát, az idegenné vált az embertől és az eszmék természetét sem érti meg. A szovjet regényben a szocialista élet hőseit a legtöbbször ilyen küzdelmek között látjuk, harcban önmaguk és mások hibáival, gyengeségeivel, vívódva olyan érzelmekkel, amik az élet egyik-másik fordulatánál fájdalmasan megnövekedett bennük. Azt olvassuk, hogyan győzik le akaratuk, magasabb erkölcsük, a kommunizmus, a kommunizmus eszméjébe vetett hi161
