Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Alexa Károly: Írók..., írjatok... remekműveket... I.
nichi rejtéj (C), Bársony István: Szerelem könyve (C), Kovács György: Arany mező Béta 1942 kiad. (A), Renan: Jézus élete (B), Silampáa: Egy férfi útja. Silja (A), Silmapáa: Silja (C).” A minisztérium Waldapfel Eszterhez, az Országos Széchényi Könyvtár helyettes vezetőjéhez fordult felvilágosításért, ezt követően dr. Török Bálint osztályvezető írt levelet a „Szt. Endrei útra” a nyugtalan, de éber könyvtárosnak és ellenőrnek, kategorizálván a könyveket: „bárkinek kiadhatók” (A), „az olvasóforgalomban maradhatnak, de semmiképp sem ajánljuk” (B), „vonják ki a forgalomból” (C), „nem találtuk meg könyvtárunkban” (?). 3. Az olvasómozgalom kínálata a Székesfehérvári Körzeti Könyvtárban (1951) Fjodorov: Partizánok élén (46 db), German: Történetek Dzerzsinszkij életéből (50 db), Iljin: Hegyek és emberek (24 db), Malcev: Szívvel lélekkel (42 db), Popov: Acél és salak (40 db), Rákosi per (20 db), Veres: Próbatétel (50 db) Irodalom és élet, avagy „Solohov regényének szerepe a kábái dolgozók szocialista átnevelésében” „E cikk anyagát Kábán 1951 június hó 1-ső napján Solohov Új barázdát szánt az eke c. regényéről rendezett könyvankéton a dolgozók hozzászólásainak szó szerinti lejegyzésével gyűjtöttük össze. Ezek a felszólalások megmutatják, milyen mély problémát okoz a falusi dolgozóknak, fiatalnak és öregnek, nőnek és férfinak — a falu szocialista átalakulása, és hogy mennyire megköny- nyíti a tisztánlátást az új szovjet élet egy darabjának reális megismerése valamely szovjet regényből, - különösen ha az is éppen az új falu életéről szól, - és úgy szól, amilyen tökéletesen a Solohov regénye is.... (Vita Nágulnov személye körül) Azért volt ez a vita érdekes, mert ketté osztotta véleményben a jelenlevőket. Az egyik véleményt Sternbergné képviselte: ’Nekem nagyon tetszett Nágulnov is, akit kizártak a Pártból, mert pisztolyt fogott a parasztokra, akik nem akarták beadni a gabonát. Ezt én mégis helyesnek tartom, mert a szovjet kormány rendeletéből mindenáron meg akarta menteni a gabonát. Azért szeretem, mert olyan rámenős volt. Igaz, hogy nem ismerte elég mélyen az elméletet, de érzésben nagyon jó kommunista volt.’ A másik véleményt Vígh Antal képviselte: ’Szerintem nem volt helyes, hogy Nágulnov elverte a parasztokat, túl baloldali volt. Hiszen a parasztokat a cári rendszerben is veréssel kényszerítették arra, hogy beadják a gabonájukat. Ha megnézzük a fiatal elvtárs módszerét, azt látjuk, hogy ő is elérte ugyanazt az eredményt, de ugyanakkor azt is elérte, hogy a parasztok őszintén melléjük álltak. Az a módszer volt a helyes és nekünk is azt és nem a Nágulnov példáját kell követnünk.’” Durkó Mátyás, 1951. Egy budapesti köztéri szobor (1952-56) „Magasan és méltóságosan, de mily emberien és mily egyszerűen tekint le Budapestre Sztálin! Milyen igaza volt ünnepi beszédében Révai elvtársnak, amikor a magyar nyelv két rokonhangzású szavát variálva szinte játékosan és ugyanakkor a meghatározás pontosságával mondta: ’egyszerűségében is 158
