Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Alexa Károly: Írók..., írjatok... remekműveket... I.
a tömör, világos írásoknak minden szava lemért, átgondolt s a célba talál, mint a mesterlövész golyója. Nem véletlen, hogy a szó szoros értelmében százmilliók szellemi kenyerévé váltak...” „S a magyar nép Sztálinban nemcsak a kó'száli sast látja, de a dolgozók, mély egészséges ösztönével megérezte és meglátta a kó'száli sas, a korszakot formáló vezérférfiú alakja mögött a melegszívű, hús és vér embert.” „Külön szólok a jelenlévő' nó'khöz, hogy ne engedjenek jogaikból és küzdjék ki a termeló'csoportokban is azt a helyet, amely joggal kijár nekik. Örömmel látjuk, hogy a nó'k napról-napra újabb munkaterületre nyomulnak be. A napokban olvastam, hogy munkába állt az elsó' nó'i mozdonyvezető' jelölt. Nos, gondoltam, megint egy erődítmény, amelyet a nó'k a férfiakkal szemben megostromolnak.” „... meggyőződhettünk arról, hogy az éberségről Pártunkban sokat beszélnek, de kevés eredménnyel. Erre nézve néhány esetet sorolok fel: A Szabad Nép egyik tudósítójának, az éberségre való hivatkozással, nem engedték, hogy lefényképezze egy termelőcsoport fajbikáját... Egy nagyüzemben egy elvtárs, aki a saját tapasztalatából meggyőződött, hogy ott semmi ellenőrzés az idegenekkel szemben nincs, ezt szóvá tette. Azt a választ kapta, hogy idegenek ide nem járhatnak. Amikor megkérdezte, hogy miért nem járhatnak, megmutatták neki a bejárat feletti táblát, amire ez volt felírva: ’Idegeneknek szigorúan tilos a bement.’” Rákosi Mátyás, 1946—50. Egy demokratikus alapjogról „Vannak, akik a szólásszabadságot csak akkor ismerik el fennállónak, ha bármely ellenforradalmi ideológiát is szabad hirdetni és terjeszteni. Ez tévedés. A demokrácia, különösen a népi demokrácia gondolat- és szólásszabadsága nem jelenti azt, hogy mindenki, ’minden magyar ember’, ahogy Veres Péter kifejezte magát, szabadon áshassa alá a most kibontakozó, szervezetileg is, ideológiailag is még gyenge demokráciát. A demokrácia igazi hívei előtt itt nagy feladatok állanak: elsősorban a demokratikus éberség kifejlesztése; barát, eltévelyedett, ingadozó és ellenséges ideológia élesszemű, józan és határozott megkülönböztetése és ezzel karöltve ideológiai harc, gondoskodás arról, hogy a letűnt ellenforradalmi korszak veszélyes gondolatrendszerei végleg eltűnjenek a magyar közéletből és irodalomból. Itt különösen nagy és súlyos a népi írók feladata és felelőssége. Mint régi barátjuk szólok hozzájuk...” Lukács György, 1946. Még az elkötelezett író is olykor - egy ideig - bizonytalan ,A politikus költő első veszedelme: író és párt viszonya. Nem mintha a párt hatása az irodalomra nem lehetne értékes. Ki tagadná például azt a hatalmas ihletet, melyet a kommunista mozgalom József Attila vagy Déry Tibor művészetének adott? A nehézség olyankor kezdődik, amikor a költő nem elégszik meg azzal, hogy ő kap a párttól — erőt és élményt -, hanem adni is akar a pártnak: tüstént használható fegyvert. Holott épp az, akit a politika szenvedélyesen érdekel, hajlamos arra, hogy egyénien és eredetien gondolkodjék 153
