Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Bartos Csaba: A jég hátán
a faluba valami fődtúrós lószart, legfőjjebb a mutertó lájmónák annyi rugót, hogy vennék lovakat, vagy inkább traktort, ászt mehetnék a jó picsába szántani a fődekre meg kertásásra, meg ilyen tököm tudja, milyen fika melókra. Mer hát ottan nincsen más kínálat, csak az ilyen fó'dtúró meg állatos melók, ha vannak. Én meg aszontam: má megutátam ászt a rohatt falut baromira, hogy ott van az asszony meg a kiscsaj, hát a tököm érdekli most má, én mindig vittem nekik, kvittem postán haza a rugót, de az a mocskos állat nó' meg arra nem vót képes, hogy má nagy a kiscsaj, hát emennyen melózni. Varrónő, azokat meg keresik mindenhol, hát a teste hétszentségit, mé nem tudott emenni melózni? Mer egy lusta tohonya dög, azér! Lejöttem melózni ide Fehérvárra onnan a jó francbó, ászt ő meg arra nem vót képes, hogy legalább emennyen a falu végibe, ott van egy maszek varroda a vót óvodába, hogy megkérdezze legalább, hogy van-e melóra fölvétel. Ikább engemet várt havonta, hogy mennyek haza, ászt letejejjek, mint a dollárpapa! Meg a jó kurva annyát! Én megmontam az anyósnak is, hogy mongya meg a lányának, levélbe én észtét megírtam meg mobilon is fölhíttam őtet, hogy én nem kűdök, vegye tudomásul, egy rohatt kilót se haza, elég vót, kész! Hát! Engem vártak minden hónapba, hogy levágjam nekik ászt a harminc kilót, csak úgy! Jó, persze én is tudom, hogy a kiscsajt föl kell neveni meg minden, sokba kerül, én tudom, hogy drága a ruha, a cipő, a kaja meg minden. De nehogy má nekem asztat pofázza, hogy az egész fizetésemet letegyem neki, mer hát én azon kaptam má föl a fost, hogy aszonta az a rohatt anyósom, hogy bénújjon le, ahol csak jár, mer az vót a főtüzelője a lányának, hogy hát tegyem le meg kűggyem a kilót, amit én megkeresek. Hát a jó kurva anyádat! Ilyeneket ugatott mind a kettő. Én ászt alárúgdostam, engemet nem érdekel, hogy anyós, nem anyós, fejbe basztam úgy, hogy árú kódút, ászt az asszont is eligazítottam kézzé, ászt mehet sírni a picsába az annyához. Na, én így jöttem ászt el, mer má nem bírtam cérnává, amit azok velem művetek. De az a rohatt anyós is má kezdetektő gerenda vót a szemembe, mer má avva jött, hogy én egy börtönbő szabadút tróger vagyok, meg ilyen ugatások. Én aszontam neki: - Fjgyi! A lányának jó vagyok, megfelelek, engemet választott, akkó meg kuss! Énvelem akar éni, nem veled. - Mer ászt tegeztem má a vén szatyrot. Engemet nem érdekel, ami a szívemen, az a számon, engemet ne kóstógasson egy ilyen vén kurva! Üresbe tettem őtet. Megmontam neki, má az asszonynak is, hogy figyi énrám! Három évig, bazmeg, elsumákoltá a gyessé, utána se attad be a kiscsajt, Nyíregyházán van bőcsőde, vagy ott vót a kurva anyósom, az is vigyázott rája, de én aszontam, hogy az ne vigyázzon az én lányomra, mer beótja mindenféle uszítós szarságokka, ászt ellenem lá- zíccsa. Én aszontam, hogy Nyíregyházán van bőcsőde, dobja oda be a kiscsajt, mer a falubó más is úgy csinájja, akinek gyereke van, hogy má kétéves korába bevágja a bőcsibe, nem arra vár, hogy az ura letejejje a havi harminc rugót. Hát! Ászt ezen is kidőt a szaros bili, hogy hát ő még a kiscsajja otthol akar maradni, ászt még ráér a melóvá. Én úgy összevesztem velük, mint a kurva Isten, ászt ott hattam a jó pi128
