Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Vlagyimir Vojnovics: Szűk baráti körben
- Teneked ez nagyon jól megy, te francos ukrán - biztatta. Borscsov helybó'l indította a guggolóstáncot, Zsbanov zongorán kísérte, a többiek pedig az ütemet tapsolták. Közben egy zajtalan léptű titkár táviratot hozott Zsbanovnak, amely arról értesítette, hogy a felesége meghalt a kórházban. Az értesüléstől dühbe gurult Zsbanov.- Ne zavarjanak! — fórmedt a titkárra. — Nem látja, hogy dolgom van!? A titkár távozott. Koba elvtárs, egyelőre még szilárd lépteivel, saját személyűleg odament Zsbanovhoz. Érdes férfi tenyerével megsimogatta hű harcostársa fejét.- Igazi bolsevik vagy, Antosa - mondta lélekig hatoló, gyengéd hangon. Zsbanov a tanítóra emelte könnyekkel teli, hűséget sugárzó szemét.- Játsszál csak, játsszál! — mondta Koba elvtárs. - Nagyon nagy zenész lehetnél, de te minden erődet, egész tehetségedet pártunk és népünk szolgálatának szenteled. Azzal otthagyta Zsbanovot, és az asztalhoz ült Mirzojannal, Molokovval és Merenkovval szembe, akik nagyban tanakodtak valamin.- Mi a tárgykör? - kérdezte.- Arról beszélünk - válaszolt készségesen a középen ülő Molokov hogy az Ön útmutatása alapján Adikkal kötött szerződés roppant bölcs és idején való volt. Koba elkomorodott. A beérkező hírek fényében legkevésbé sem hiányzott neki, hogy arra az átkozott szerződésre emlékeztessék.- Kíváncsi vagyok - mondta, Molokovra meresztve a szemét nagyon kíváncsi vagyok, Mocsa, hogy miért hordasz szemüveget. Megint vihar fenyegetett. Zsbanov kissé halkabban kezdett játszani, Borscsov pedig a guggolóstánc közben hol Molokovra, hol Kobára pillantott. Me- renkov és Mirzojan minden eshetőségre készen távolabb húzódott, mindegyikőjük a maga kijelölt helyére. Molokov falfehéren rogyadozó lábaira állt, és nem tudván mit mondani, Koba elvtársra meredt.- Tehát nem tudod megmondani, hogy miért hordasz szemüveget? Molokov hallgatott.- Én viszont tudom. Nagyon jól tudom. De egyelőre nem mondom meg. Azt akarom, hogy a saját fejeddel gondolkozz rajta, és mondd meg nekem az igazat, hogy miért hordasz szemüveget! Megfenyegette az ujjával Molokovot, majd fejét hirtelen az előtte lévő tányérba ejtette, amelyben zöldborsó volt, és azonnal elaludt.- Megmozgatom a lábam - mondta vígan Mirzojan, és a független ember arckifejezésével kikászálódott az asztal mögül. Merenkov is kiszuszakolta magát. A felügyelet megszűntével élve, Versilov és Kazanovics az egyik sarokba ült kártyázni. Borscsov, aki nem kapott engedélyt a pihenésre, még mindig táncolt Zsbanov zongorakísérete mellett, de linkeskedett, és nem guggolva járta, hanem csak kicsit meg-megroggyantott térddel. Arija egymagában játszott a kaukázusi tőrével. Ám váratlan véget ért az idill. Versilov hirtelen lendületet vett és lekevert Kazanovicsnak egy csengő frászt. Ezt viszont már Kazanovics sem tűrhette, és visítva körömmel Versilov képének esett. És már ott hemperegtek a földön. 110
