Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Vlagyimir Vojnovics: Szűk baráti körben
lágy léptekkel föl-alá járkálva lesett a tükörképére. Elégedett volt vele. A tükörkép a tükrözött objektum bizonyosfajta nagyságát sugározta, ha nem nézte meg valaki alaposabban. De ki merte volna alaposabban megvizsgálni Koba elvtársat? Kuncogva a tükörképe felé bólintott, és a szokott módon, a páncél- szekrényen keresztül a dolgozószobájába ment. Az íróasztalhoz ült, és olyan pózt vett föl, mintha napok óta megállás nélkül dolgozott volna, majd megnyomta a csengőt. A személyi titkára, Pohljobisev elvtárs belépett az ajtón.- Idehallgass, barátocskám - szólította meg Koba elvtárs úgy járkálsz itt örökké a papírjaiddal, mint valami bürokrata, de komolyan! Inkább szedd össze a fiúkat munka után, hisz néha pihenni is kell, kikapcsolódni, beszélgetni, mulatni szűk baráti körben! Pohljobisev egyik lába itt volt, a másik ott, és máris jelentette Koba elvtársnak:- Mindenki együtt van, és Önt várják, Koba elvtárs.- Jól van, hadd várjanak! Közben Koba elvtárs roppant érdekes foglalatosságba merült: az Ogonyok legfrissebb számából kivágta az élmunkások és élmunkásnők fényképét, és a férfiak fejét női testekhez ragasztotta, és viszont. Roppant érdekes kombinációk jöttek létre, viszont ideje is elég sok ráment. Végül csak megjelent a szobában, ahol rá várakoztak. Az asztalon három sorban állt a Moszkovszkaja vodka, a Borzsomi víz és a Cinandali száraz bor. Harapnivaló is volt bőven. A fiúk - Leontyij Arija, Nyikolaj Borscsov, Jefim Versilov, Lazer Kazanovics, Zsorzs Merenkov, Opanasz Mirzojan és Mocsesz- lav Molokov — a kavarodás elkerülése végett névsor szerint foglaltak helyet az asztal mellett. Mindnyájan fölálltak, amikor Koba belépett, és viharos tapssal s felkiáltásokkal üdvözölték: .Éljen Koba elvtárs!”, „Dicsőség Koba elvtársnak!”, ,Hurrá, Koba elvtárs!” Koba elvtárs végigfuttatta tekintetét a fiúk arcán, és a Versilov és Kazanovics közti üres hely láttán elcsodálkozott.- És hol van hű harcostársunk, Zsbanov elvtárs? - kérdezte. Pohljobisev kilépett a háta mögül és jelentett:- Zsbanov elvtárs engedélyt kért, hogy később jöhessen. A felesége haldoklik a kórházban, és szeretné, ha utolsó perceiben mellette lenne a férje. Koba elvtárs elkomorodott. Könnyű árnyék suhant át az arcán.- Ez aztán érdekes szituáció - mondta anélkül, hogy leplezni igyekezett volna a szavaiban lévő keserű iróniát -, mi itt összejövünk, várunk rá, neki meg, tessék, holmi asszonyszeszély fontosabb az elvtársai figyelménél. Mit lehet tenni, akkor még várunk. Csüggedt fejcsóválással visszatért a dolgozószobájába. Ügy nézett ki, hogy nem tudja elfoglalni magát, mert már kivágta a képeket az OgonyokbcA. Már csak a keresztrejtvény maradt. Odanyomta Pohljobisev kezébe.- Te olvasd, én meg mondom a megfejtéseket! Mi van a vízszintesben?- Az első illegális grúz újság? - olvasta Pohljobisev, és rögtön elrikkantotta magát: - Brdzola! Brdzola!- Ki mondta, hogy itt eló'mondd nekem? - futotta el a méreg Kobát. - Én is megmondtam volna, ha gondolkozók. Na, rendben, most olvasd a függőlegest!- A legnagyobb őskori állat? 106
