Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Kabdebó Tamás: A szép Rita Mullally balladája
- Boldog vagyok - felelte Rita noha minden ok nélkül, gyakran fáj a hasam. - Mutatta is hogy hol. Estefelé Rita kettesben maradt Michaellal, sőt, hogy a vendégsereget kerüljék, elsétáltak a hallgatag kocsmába.- Látom megcsináltattad a fogadat. Hazatérnék, ha hívnál. Michael a sörébe bámult: - Ha akarsz, hazajössz, ha nem, nem. Ebben maradtak. Elmúlt egy kerek esztendő, a hasfájás nem enyhült, sőt, úgyszólván állandósult. A kórházi kivizsgálás Dublinban - mely Edenderrytől negyven mérföldre esik - nem mutatott semmit, amit az orvosok betegségként felismertek volna. Mindezalatt Eddie eladta a nagynéniétől, Matyi nénitől örökölt kis házat és nagy kertjét, s a nyert pénzből vett egy házat Edenderryben. Az eredeti ház ugyanis a kövér asszonyra és két fiára maradt. (Talán ezt az eshetőséget vitatta mega két asszony a temetőben.) Rita és Eddie beköltöztek az új házba. Megszületett a második félspanyol unoka. Ugyanúgy a faluban keresztelték, miként az elsőt. Rita ugyanúgy volt öltözve, de rózsát már nem viselt sárga hajában. Desmondné ismét megkérdezte:- Boldog vagy Rita?- Boldog lennék, ha a hasam nem fájna. Aznap Michael késő este bekopogott a doktorék nagy házának bejárati ajtaján. A doktorék fent voltak, zenét hallgattak.- Bocsásson meg a zavarásért...- Meg van bocsájtva. Mivel szolgálhatok? Michael fehér volt, mint a fal. A szája remegett. - Rita... - nyögte ki végül.- Rosszul nézett ki... de hát én már nem gyógyítok.- Rákja van. Nekem megsúgta. Hasnyálmirigy-rákja.- Értem. Mint Matyi néninek volt.- Doktor! Lehet ez a rákfajta ragályos?- Nem lehet. Koincidencia. Ritát két hét múlva megoperálták, egy kisgombócnyi daganatot vettek ki a hasnyálmirigyéből. Pár hét szünet után kemoterápiás kezelést kapott, a második dózis után szívrohamot. A lányok hazajöttek repülővel. A legkisebbik bent aludt a kórházban, anyjánál. Kismihály felajánlotta újonnan szerzett Dublin környéki lakását szálláshelyül az anyjának, ha azt kiengedik a kórházból.- Többet nem kezeljük, nem is műtjük - mondták az orvosok. A lányok megpakolták az ezüstkocsit, hazavitték Rita holmijait Neucas- ba. Michael toldozott-foltozott öreg kocsijába ült, hazahozta feleségét. Az pihekönnyűre soványodott és meggörbült, mint egy virágkaró. A sárga haj eltűnt a fejéről, a félcentire nyírt saját haj ugyanolyan szürke volt, mint Michaelé.- Mennyi időt adtak neked az orvosok? - kérdezte Desmondné keresetlenül.- Hét-nyolc hónapot.- Gondolom nem vagy igazán boldog...- Tévedsz. Boldog vagyok - mondta Rita. 101
