Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Bedecs László: Nyelvek a végtelenhez

ben milyen gyakran szerepel egy-egy Tandori-idézet. Minderre ráadásul új perspektívát nyithatna Tandori kritikusi tevékenységének és sokrétű tevékenység hatásának vizsgálata, melyből kiderülhetne, hogy az egyébként szintén nem elhanyagolható méretű kritikai életmű milyen preferenciák alapján épül, milyen (állandó?) szempontok szerint születnek meg ítéletei, és vajon miben áll szerzőjük tiszteletre méltóan jóhiszemű, nyitott olvasása, mely szinte minden elé kerülő könyvben megtalálja az értékes, a figyelemre méltó, a kivételes momentumokat.

Előadásomban tehát arra szerettem volna rámutatni, hogy a kritikaírás jelenkori dilemmái miként jelentkeznek egy élvonalbeli és a legtöbb értelmezői kör által elismert életmű interpretációiban. Tandori művészete e tekintetben természetesen nem kizárólagos példa, mégis, a rendkívüli szövegmennyiség és ezek műfaji, tematikus és megformáltságbeli változatossága a kritikai beszédmódban is olyan, épp sokféleségével tüntető egyediséget hoz létre, melynek egynémely jellemzőjét talán érdemes volt a tanácskozás általánosabb kérdésirányai felől is megvizsgálni. Mert hogy merre tart a kritika - ahogy erre a konferencia címe rákérdez -, azt épp olyan nehéz megmondani, mint azt, miként változhat a jövőben a kezdetben elutasított, majd piedesz- tálra emelt, manapság pedig inkább óvatos távolságtartással követett Tando- ri-életmű megítélése.

1088