Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Lengyel Balázs: Esszé és irodalomtudomány
LENGYEL BALÁZS* Esszé és irodalomtudomány Az irodalomnak vannak olyan pillanatai, amikor az embernek megáll az esze. No persze, a mindennapi élet is megteszi ezt velünk. Sőt. De nézzük most csak az irodalomtörténetet. Halász Gábor Babitsnak Az európai irodalom történetét bírálva azt mondja, hogy Babits könyve nem irodalomtörténet, csupán egy ízlésforma önarcképe. A két kötet szigorúan magánügy. És azt is beleírja az Egy ízlésforma önarcképe című tanulmányában (Jegyzetek Babits Mihály irodalomtörténetéhez), hogy „az életpéldán kívül semmi sem következik reánk; sem dogma, amit vállalnunk kell, megvan a magunké; sem tanítás, amit átveszünk vagy megtagadunk, megkapjuk ezt másoktól... (Nyugat, 1935. II. kötet, 117-121.) Igen, így mondja. De Halász Gábor késóhb Az európai irodalom történetét az esszéíró Babits fóművének nevezi. Ilyen ellentéteken keresztül halad hát az irodalomtörténet, netán az irodalomtudományi gondolkozás? De erről később. Beszéljünk inkább némileg történetileg, talán fölösen is részletezve, hogy miként alakult ki a magyar irodalomtörténet esszé vagy irodalmi tanulmánya. Persze csak a XX. századot tekintve. Ott van mindennek alapján Babits művében, bár lehetne még másokat is említenem, Ignotust vagy Füst Milánt, mint az első Nyugat-nemzedék gazdag hordozóit. De az esszé szempontjából a további lépés a fontos, a második nemzedék műve, azé, amit esz- szé-nemzedéknek hívunk. Az ő bámulatos kibomlásuk. Németh Lászlótól, Halász Gábortól, Szerb Antaltól, Máraitól kezdve Cs. Szabóig, Illés Endréig, Ke- resztury Dezsőig, Komlós Aladárig, Hamvas Béláig, Kelecsényi Dezsőig és így tovább. Illyés Gyula sajátos, gazdag művét nem is említve. De tovább folytatva, nézzük mint tudományt - bár egyes tudósok szeretik az esszét mint műfajt eleve lenézni. Biztos, hogy a század második felében Halász Gábor közülük szinte a legtudósabb. Igen, de Szerb Antal magyar és világirodalom története milyen? Mit ér az ő Magyar irodalom története, amit napjainkban is tanítanak? Biztos, hogy Halász Gábor sosem írt volna le olyan szellemességeket, mint Szerb. Ő például így mer írni a Hétköznapok és csodákban mondjuk D. H. Lawrencról: „Prédikátori lendülettel, keserű és megrázó pátosszal szónokolja mindazt, aminek az ellenkezőjét szónokolták nem kevesebb lendülettel a régi prédikátorok. »Ne paráználkodj« mondták meg* 2003. szeptember 26-27-én a Magyar írószövetség Kritikai Szakosztálya Merre tart az irodalomkritikát címmel tanácskozást tartott Szombathelyen. Folyóiratunk elkövetkezendő számaiban közöljük a hozzászólások szerkesztett anyagát. A sort Lengyel Balázs, Pécsi Györgyi, Nagy Gábor és Bedecs László dolgozatai nyitják. (Aszerk.) 1071
