Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Ljudmilla Ulickaja: A talált gyermek
nem is a rongy nyuszinak, hanem neki sikerült elkobozni a testvére nevét, és most ezt a nem várt győzelmet ünnepelte.- Vagy úgy - szövögette a szálakat tovább a doktor - Gajane... nagyszerű. - Hol az egyikre, hol a másikra nézett, aztán pedig szomorú és komoly ábrázattal a csendesebb felé fordult: - És hol van Viktória? Vagy talán Viktória nem is létezik? Viktória szipogni kezdett: egyszerre akart Gajane és Viktória lenni, vagyis csak úgy, minden további nélkül nem mondhatott le sem a saját, sem pedig a másik nevéről.- Én vagyok Viktória - bökte ki végül, és ennek hallatán végre Gajane is megvigasztalódott. Amint túl voltak a névbitorlás sikertelen kísérletén, az ajkait szorosra záró, de azért mosolygó öreg doktor mindkettőjük mellkasát meghallgatta, mindkettőjük nyirokmirigyeit megtapogatta. Emma Asotovna el volt ragadtatva az orvos színjátékától, és örült a doktor ritkán látható mosolyának is: azt gondolta, hogy ezt a mosolyt a lányok különleges varázsa csalja az orvos ajkára. Ebben viszont nagyot tévedett: az orvos azon a vak ősapján mosolygott, akit valaha a fiai azon csúszós mitológiai keresztúton éppen ezzel a mosolyukkal tévesztettek meg. A névcsere drámája ettől kezdve rendszeresen ismétlődött a Tverszka- ján, ahová Fenya, a háziszolga a lányokat általában sétálni vitte. Fenyának egyetlen gyengéje volt: őrülten szeretett ismeretséget kötni. Bár a sétálgató nagymamák, dajkák és gyerekek többségét már ismerte, mégis nap mint nap képes volt bővíteni ismeretségi körét. Lehetséges, hogy Fenya ezt a szenvedélyét az anyjától örökölte, aki élete végéig egy gazdag kereskedő házában szolgált szoptatós dajkaként, így Fenya is ennek a kedves házigazdának az oltalma alatt nőtt fel. De az is lehet, hogy a nagyvilági táncmester, Jogéi alteregó- ja volt, aki valamikor itt élt, Puskin galambtenyészetétől balra, a Tverszkaja fűzfái alatt hintázott, és imádott ismerkedni a dajkákkal és neveltjeikkel. Bárhogyan volt is, a büszke Fenya folyamatosan tájékoztatta Emma Asotov- nát a sikereiről:- Ma új gyerekekkel, és magával az admirálissal sétáltam! Vagy:- Ma a két kislány is felbukkant, akik egyébként nagyon hasonlítanak a mieinkhez, csak köztük van egy év, és olyan szeleburdik, mint két színésznő — zúdította Fenya egy csokorba szedve a jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb eseményeket, családi és rokoni kapcsolatokat. Emellett azonban — és ezzel Fenya sem volt tisztában - amikor új gyerekekkel ismerkedtek meg, azt mindig egy kis színjáték követte: Viktória a nővére nevén mutatkozott be, Gajane pedig, aki méltán érezte becsapva magát; elpirult, és inkább nem is mondta meg a nevét, így mindkét gyermek csak félig volt Gajane. Fenya semmilyen jelentőséget sem tulajdonított ennek a lélektani csínynek. Társasága körében ugyanis sokkal fontosabb feladatai voltak: arra kellett ügyelnie, hogy a lányok csinos ruhájukat ne piszkítsák be a homokozóban, pláne ne a tócsákban, figyelnie kellett, nehogy elessenek, nehogy összetörjék magukat, és csak addig szaladgáljanak, amíg nem melegednek ki túl991
