Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Koppány Zsolt: Plumbum
ben! Koprázi mélyen meghajolt, nagyot köszönt tiszta németséggel, amazok pedig tovább mosolyogtak, s szinte egyszerre tették egyik kezükből a másikba számzáras eredeti bőrből készült aktatáskájukat. Koprázi József a mai magyar irodalom jelese meg letérdelt és imádkozni kezdte a fájdalmas rózsafüzért. „Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes...” A visszaút csak annyiban különbözött az odaúttól, hogy csak tankolni álltak meg, és végre fó'tt ételhez jutottak, ha ugyan a sült virsli annak számít két-két császárzsömlével. Ausztriában a jóléttől piros arcú, kerekded házaspár ugrott ki egy Lada kombiból, és boldogan megölelték a két magyart és szélesen gesztikulálva magyarázták, hogy Kádárnak nuku, a férfi meg tisztán eldúdolta Johann Strauss „Éljen a magyar”-jából a főmotívumot. Koprázi száját megannyi danke, danke són hagyta el, míg azok csak integettek, nevettek, hurráztak. - Na, ezeknél még meg is szállhatnánk. Elhiszed? De miért is ne... Margit... - Margit édes álmát aludta, kezéből ki sem lehetett venni a kölnit, Koprázi meg úgy lépett bele a gázpedálba, mintha Formula egyes versenyzó' lenne, és le sem akarná venni a magyar határig. így is tett. Rövid ellenőrzés a vámnál, és éjfél előtt már ott álltak a peremvárosi egyszoba előtti gyér gyepen. Ébresztő kislány, megérkeztünk! Margit szemhéjai megmozdultak, felpillantott, és megindult a ház felé. Mire Koprázi behordta a csomagokat már horkolt, kezében a Chanellel. Fölöltözve. Koprázi is így tett, másnap vasárnap, ott egye meg a fene az egészet, majd holnap beszél ezzel az álmodozóval (ez egy szerep, az Álmodozó lány egy híres ugraműből, mely a Nagy Francia Forradalmat vitte át az ugraművészet nyelvére, A szerk.) Hétfőn nem akart indulni a kis Polski. Indult az, de meg-megállt, nagyokat rángatott, mintha Koprázi állandóan fékezett volna, pedig ő csak a gázt nyomta, mint süket az ajtót, s így jobbnak látta, ha a közeli szervizbe hajt, így, kívülről nézve indulva-fékezve. Nagy a baj, mondta a szerelő, mikor átvizsgálta a motort. Jöjjön vissza fél óra múlva. És a megspórolt valuta metamorfózisa huncut forintokká lényegült. Mire visszament a szervizbe, az apró motor egy kampón lógott, nyolc csapágyat gurítottak a mai magyar irodalom jelese elé, egyiket orra alá dugták, hogy mi van ide írva a szélére, kedves mester? hát az volt odaírva csupa nagybetűvel, hogy POLAND. Na. Ez azt jelenti, hogy szart sem ér. Érti, kedves mesterem. Amúgy hány éves ez a rom? Hat? Koprázi fölsóhajtott. Egy éves. Még jótállásos! A szerelő hátralépett, ádámcsutkája felcsúszott a szájába, majd visszatért a helyére, ahogy nagyot nyelve megkérdezte. Egy éves? Jesszus! Mind a négy féket ki kell cserélni. Ékszíjnak annyi. Csapágyak szétesve. Mit csinált kedves mesterem? — Közel négyezer kilométer, 120-as átlag. 120-as átlag? Legföljebb 90! Mesterem, ez egy loholó fotel, nem autó! Koprázi minden naivitásával föltette a kérdést. Akkor miért írtak bele 140-et? A szerelő csak legyintett, morgott, dörmögött, nejlonzacskóba söpörte a csapágyakat, és csak annyit mondott, hogy olasz és német cuccokat hozzon ezek helyett. De gyorsan, mert ezt a kocsit még ma összerakja, gondolván, így hamar megszabadul a mai magyar irodalom jelesétől. Koprázi rohant is, mint a nyúl, minden pénze elúszott, vitte győzedelmes képpel a csapágyakat, és csak annyit kérdezett, hogy ezekkel menni fog a motor? - A kaszni előbb kirohad a mester alól, mint hogy ez a motor ezekkel a csapágyakkal megállna! Viszont a helytelen használat miatt a dolog nem megy a jótállásra, a többi belefér. Na, viszlát holnap reggel! 967
