Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Koppány Zsolt: Plumbum

tában egy régiségbolt kirakata megállította. A fényképezőgépet azonnal állítani kezdte, hogy ezt a különös szobrot, ezt az art deco-t, a maga utánozhatatlan modern szépségében megörökítse. A szobor jó húsz centi magas volt, ezüstösen ragyogta be a teret, gyönyörű alakú nő valami ugró állaton lovagolt, kutyán, gepárdon (a gepárd egyébként félkutya, félig meg macska, A szerk.) azt nem lehetett tisztán kivenni, de a nő ölében, Koprázi felé feketefehér számlappal aranymetszésben eltalált óra mutatta a hajszálpontos időt. Arától visszahőkölt a mai magyar irodalom jelese, de mozdulni nem bírt. Kétszer is kattintott. Aztán magában, orra alatt dörmögve kiadta a parancsot, hogy most már aztán gyerünk Margithoz, mert még tényleg belehal az alvásba, bár ilyen esetről még nem értesült, legföljebb a folfekvés néha végzetesnek bizonyuló ártalmáról hallott, de az egy nap alatt azért mégsem következhet be, bár ki tudja, Káprázatos Margit milyen kórképeket képes produkálni! Úgyhogy szaladni kezdett, kezében az izraeli szatyor, benne az ezüstös könyv, zsebében meg a Jordán vize kotyogott. A szállodai szobából egyenletes szu- szogás röpködött lepkeként a falak között, beleolvadva a sötétségbe. Koprázi lábujjhegyen befeküdt Margit mellé az ágyba és a fülébe súgta, hogy indulni kell, vár a haza, a meleg, peremvárosi egyszoba, ami nem ilyen elegáns, mint ez a szoba itt, a szállodában, olajkályha dohog, máriaüveg villog, pisilni egyszerűbb a vödörbe, nagydologra meg ott az udvari pottyantós, ami télen fagyaszt, nyáron meg lódarazsak érnek az ember valagához. De mégiscsak az az otthon! Érted, Margit? Káprázatos Margit lépés- és ugraművész, ugráfus nagyon lassan Koprázi felé fordult, nagyot nyújtózott, majd nyekergő, karcos hangon csak ennyit szólt - Még alszom! - Az öreganyádat! — Koprázi most már dühös volt, lerántotta Margitról a paplant, meggyújtotta az éjjeliszekrényen tekergő díszgyertyát és csipkedni kezdte felesége hátsóját. Margit vi- songott, fölült az ágyban, hány óra van, tényleg indulunk, akkor gyerünk, csak fogat mosok és kész. Csacsi gyerek, dehogy van még reggel! Vacsiidő van, hoztam is pár pogit és szendvicset, kitart még reggelire is, úgyhogy lássunk hozzá.

Koprázi József mindent elmesélt, mi történt vele aznap. Megmutatta a könyvet, a jézusi szent vizet Jordániából. Annyit mesélt, hogy Margit majdnem elaludt újra. — Tudod mit? Most azonnal letépek a recepcióra, hogy reggelre hívják elő, és készítsenek színes fotókat! Na, mit szólsz? 9 x 13-as méret pont megfelel. 24 felvétel. De annyit nem is nyomtam el. Alig kerül valamibe. Én egész egyszerűen megjártam a jövőt! Tudod mit jelent ez? Médium vagyok! - Az meg a mi a feneség? - kérdezte Margit, és majszolta a sajtos pogácsát. — Feneség? Fenségesség! Olyan ember, aki közvetít. Isten és ember között!

Koprázi nem várta meg Margit újabb kérdéseit, hanem leszaladt a recepcióra. Leadta a filmet, a fiatal hölgy végigmosolyogta a félnémet hadoválást és a mutogatást, és megígérte, hogy reggelre meglesz minden, a számlát meg hozzácsapják a szobaszámlához.

így is lett. Reggel, amikor Koprázi József és Káprázatos Margit lecihelő- dött a másodikról, ott hevert a pulton a fotókat rejtő csinos tasak és a kitöltött számla. Koprázi fizetett, gurított mellé egy márkát és számolatlanul Pfennigeket. Azt hitte, nagyvonalú gesztus, pedig ha ránézett volna a recepciós kislányra, láthatta volna, mennyire zsugori. De őt csak egy érdekelte. Oda965