Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Tóth Henrietta: Ikarosz

lösz építette Memphisben Ptah (Héphaisztosz) nagy templomát, s egy egyiptomi, Mendes vagy Marros fáraó által építtetett mű szolgált a labirintus mintaképeként. Hozzáfűzik még, hogy Egyiptomban magának Dai- dalosznak a tiszteletére is emeltek templomot. E fenti utalások az antik görög szerzőit azon meggyőződésével magyarázhatók, mely szerint minden, ami rendkívüli (épület, műalkotás vagy épp vallásos gondolat) csak Egyiptomból származhat.18 Daidalosz az is, aki Thészeusz megsegítésére a gombolyag ötletét adja Ariadnénak, majd miután őt magát és itt született fiát, Ikaroszt is a labürintoszba záratja a király titkának megőrzése és Daidalosz tudásának megtartására, kénytelen menekülni, s olyan próbát tenni, mely már túllépi az emberi lét korlátáit. A labürintoszból szárnyakon elmenekülő apát és fiát a szárazföldön dolgozó halászok, pásztorok, földművesek isteneknek vélik. Ikarosz zuhanása és halála után Daidalosz Cumae-ba ment, ahol templomot épített, és felajánlotta szárnyait Apollónnak, majd Szicíliába és Szardíniába vetette sorsa, s mindenütt csodás épületeket emelt. (Szicíliában megint csak csellel, Kókalosz király lányainak segítségével sikerült „megszabadulnia” az őt üldöző Minósz királytól.)19

Ikaroszt, Daidalosznak Kréta szigetén egy rabnőtől született fiát R. Graves Talósz variánsának tartja a mítoszban. Lehetséges, hogy ő is a Daida- losz-Héphaisztosszal megjelenített ugyanazon mitológiai személy újabb - „Kár Holdistennó'nek szentelt” - elnevezése. Talósz-Ikaroszt is lelökték az Akropoliszról - Héphaisztoszhoz hasonlóan, ki az Olümposzról zuhant alá. A kovácsisten erősen bicegő járású volt, míg Talósz egyik neve „bicegő, lábát húzó” (Tantalosz). A témát kimerítően tárgyalja Mozsolics Amália „Hephaistos sántasága” címmel megjelent tanulmányában. (In: Orvostörténeti Közlemények, Medicina Kiadó Budapest)

Ikarosz életéből minden mű, ábrázolás ugyanazt az eseményt őrizte meg: menekülési kísérletét a knósszoszi labürintoszból, majd halálát. Az elbeszélések azonban különböző variációkat említenek, melyek közül a repülés és zuhanás motívuma vált szinte kizárólagosan ismertté és elfogadottá. A közismert történet szerint Daidalosz nehezen tudott csak megszökni Krétáról, mert Minósz minden hajót őriztetett, és magas díjat tűzött ki a mester fejére. így az kénytelen volt egy-egy pár szárnyat készíteni önmaga és fia számára. Az evezőtoliakat fonallal, a kisebbeket azonban viasszal fogatta össze. Aggódó apához méltón tanácsokkal látta el még gyermekifjú fiát: szorosan kövesse nyomát, s ne merészkedjen közel a Naphoz. (Talán az egykor isteni-emberi törvényeket megszegő ’bűnös’ ösztönös-önkéntelen védekezése az elháríthatatlan büntetés előtt?) Észak-kelet felé haladva sikeresen elhagyták Naxoszt, Déloszt, Pároszt illetve Lebünthoszt és Ka- lümnét, mikor Ikarosz - mint a korlátáit átlépni próbáló ember? - megré- szegülve a Nap közelébe kívánkozott, a szárnyait összetartó viasz megolvadt, ő maga pedig - mint a korlátáit felismerni kénytelen ember? - a mélybe zuhant. Kétségbeesett apja már csak holttestét lelte meg, elvitte a legközelebbi szigetre és eltemette. (Mindezt ’vidáman’ figyelte egy fogolymadár. Megbosszultatott Perdix vagy anyja halála?) A szigetet és a körülötte lévő tengert ma Ikariának nevezik. (A sziget más források szerint magának Ikarosznak a nevét viseli - ami nem más, mint „eines der be910