Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Tóth Henrietta: Ikarosz
TOTH HENRIETTA Ikarosz „Nincs az ember előtt nehéz. Már-már égbe törünk esztelenül. A mi bűnünk, hogy Jupiter tüzes villámosztogató jobbja sosem pihen.” (Horatius: A Vergiliust Athénba vivő hajóhoz. Rónai Pál fordítása)1 A híres athéni építőmesternek, Daidalosznak és fiának, a tragikus sorsú Ikarosznak története a görög-római mondavilágnak közismert motívuma, egyben kedvelt témája az antik irodalomnak,2 képzőművészetnek, sírkőplasztikának, de a későbbi korok művészetének is. Számos műalkotás jeleníti meg a Krétáról menekülni kénytelen, szárnyakkal kitörő - így az emberi világ határát átlépő — ezermester, s mindettől megmámorosodó, s ezért életével fizető fiának sorsát. Az általában gyermekifjúként, kiterjesztett szárnyakkal megjelenített, már a magasba emelkedni kész Ikarosz önmagában is kedvelt téma, különösen a sírkőszobrászatban. A annoniai leletanyag számos példát kínál erre,3 mely emlékek síraedicu- lák oromdíszei lehettek. A komáromi kőtárban (Római Kőtár, VI. bástya) egy olyan Daidaloszt és Ikaroszt ábrázoló relief került elő, melynek kompozíciója eltér a fentebb említett variációtól, s pannoniai párhuzama sem ismert, legalábbis egyelőre. A képmezőt oldalt növénydíszítéssel ellátott pilaszterek keretezik. A dombormű egy a Minotaurosz-mítosz körébe tartozó jelenetet ábrázol. A művész és feltaláló Daidalosz, akiben a görögök a szobrászok, építészek és ezermesterek ősapját tisztelték, épp szárnyakat erősít a fiára, Ikaroszra, hogy azzal menekülni tudjon.4 A tábla két azonos nagyságú mezőre tagolódik, bár a bal oldalon ábrázolt Daidalosz szinte teljesen betölti terét. Oldalnézetben ül egy négylábú széken, mely kisebb emelvényen áll. Daidalosz teljesen elmerül munkájában, bal lábát dobogószerű talapzaton nyugtatja, jobb lábát a szék lábához támasztja, s csak lábujjai érintik a talajt, mely tartás meglehetősen kényelmetlennek tűnik. Izmos, fizikai munkától edződött testét bal vállán átvetett, jobb vállát, mellkasát szabadon hagyó khitón fedi, mely bő redőkben hull alá, csípőjén öblösen visszaesik, s térd fölött ér véget. Bal kezében tartja az Ikarosz jobbjára szánt szárnyat, melyből a hosszanti tollakat már sikerült szorosan egymáshoz illesztenie, így az alsó, tömörebb rész összerakásával van elfoglalva, erre utal a jobb kezében tartott kampós végű tárgy. Fejét rövid haj fedi, arcát rövid, dús szakáll keretezi. A magas homlok alatt még kivehető a szem és a szemöldök vonala, az orr valamint az áll letörött, elmosódott. Mégis visszatükröződik rajta az isteni adományként elnyert mesterségbeli tudás, s a mester szeretete munkája iránt. A képmező jobb oldalát 907
