Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Czegő Zoltán: Fordított áldozat (vers)

ahol tenyész és íolburjánzik az ürügy, a szempont, a mégis, az ótvaros óvatag, s lobog a ribanc szélben a hátha.

— Isten kertecskéje ebek harmincadján — ríjátok —,

maradjak művelni - -- -- -- -Egyetek hát bátran, költsétek el büszkén

az ugyancsak kelendőt,

igyunk tehát, és vonít az absztinens,

hogy el ne vinne épp engem a kórság,

s makogja magában: senki el nem kerülheti a sorsát...

Hajrá fiúk! s rikoltva dadog az eddigi bajokban szótlan:

nem bukhatsz le épp te és idő előtt holtan!

s vigyorból iszik. Kötelékről szaval a harmadik,

ki rozsdás csavar volt a szerkezetben, mi szétesett.

Na lám (szólalok) most is vigyorogj széleset, te, ki az űrben teljesedtél. Nem volt nehéz.

És eszem, iszom. Időnként hányok.

Alázatok bűzlik, nem a konyhátok.

Kik űztetek egykor halál felé, most életre ítélve, létjogban vélitek létem, ereket állítva élre.

És nincs /étvágyam. Eluntam nagyon.

A tisztát kerestem. Nem lelem.

Ezt az egész mosatlant most rátok hagyom.

Ercsi, 2004. aug. 10.

Gink Judit: Kötéspontok

849